Mindig mikor azt hinném meghozták a legkeményebb döntéseket, akkor bedobnak a The 100 alkotói egy ilyen epizódot, amitől tátva marad a szám, kiver a víz, és egyúttal olyan morális mélykútba löknek ahonnan napokon át tartó elmélkedés után tudok kimászni – és pontosan ez az, amiért rajongok ezért a szériáért!
Clarke és Abby megtették talán az egyik legszörnyűbb dolgot életükben és egy kába emberbe belefecskendezték Luna gerincvelőjének tartalmát, amivel remélik, hogy ki fogja bírni a sugárzást. Azonban a dolgok félresiklanak a kísérlet során, aminek köszönhetően az egész helyiséget megtölti a csend és a bűntudat. De amíg nem tudják biztosan, hogy képesek Éjvérűvé változtatni az embereket, addig az űrutazásnak sincs értelme, viszont a közeledő radioaktív vihar már csak pár napra van a lakott területektől, így az idő felülírja a morális aggályokat, és emiatt elő is kell állni egy újabb alannyal.
Eközben Árkádiában el kell temetni a savas eső áldozatait, és fel kell készülniük a legrosszabbra, hiszen már nincs meg az a védelem, amit a rendbe hozott űrállomás tudna nyújtani. Azonban Jaha odafigyelésének és megérzésének köszönhetően talán mégis van remény, hogy megmenekülhessenek, ehhez azonban egy szekta búvóhelyét kell megtalálni, ami már korábban sem sikerült valami fényesen!
Jaha és Kane egy közös küldetésen talán több is, mint kell egy epizódba, azonban mégsem ezek a pillanatok voltak az epizód csúcspontjai, hanem ami Clarkékkal történt. Azonban az egész nyelvi levezetése, érdekessége és a rohanás nagyon erősre sikeredett, élveztem minden pillanatát, de különösen Monty reakcióit és tetteit.
És igen, most ismét Clarke vitte a prímet, és ebben közrejátszott Roan és Murphy is. Azgeda királya és Wanheda között egy érdekes frenemy kapcsolat van, de pont ez teszi a helyzetet különlegessé, hiszen egyszerre barátok, ellenségek, patrióták, gyilkosok, és harcosok – Roan próbálkozásáért, hoyg felvidítsa Clarke-ot pedig külön piros pont jár!
Nekem mindig is nagy kedvencem volt Murphy és ez most sem változott, és bár eléggé önző és olykor fondorlatosan viselkedik, valójában egy igen összetett személyiség, aki nemcsak a világra dühös, hanem saját magára is. Ugyanakkor vannak olyanok számára, akiket fontosnak tart, és nem fél értük megtenni bármit!
Azonban ami a laborban történt, azt tényleg Raven szavai jellemezték a leginkább, de vajon a sok rossz ellenére képesek lesznek túltenni magukat ezen, és vajon hol a határa az emberiség megmentésének, ha ezzel el kell dobni magát az emberséget?
Szerző
