A félős Dán dog és barátainak kalandjait szerintem senkinek nem kell bemutatnom, azt viszont nem tudom, hogy mennyien ismerik ezt a filmet, ami az első film volt, amik a legelső (1969-70) sorozatból, a Scooby-Doo, merre vagy?-ból építkezik. Itt azonban elhagyunk pár szereplőt a csapatból, de kapunk helyette dilis szellemeket, igazi déli redneckeket, egy seriffet és egy szökött majmot, valamint egy családi rejtélyt – és máris kész a Scooby-Doo és a Boo bratyók.
Történetünk azzal veszi kezdetét, hogy Bozontra hagyja a nagybátyja, az öreg Beauregard a hatalmas déli ültetvényét. Az örökség miatt nyakába kapja Scooby-t és Scrappy-Doot, ám már az odaút szembesülnek azzal, hogy a birtok szellem járta, a komornyik ijesztőbb mint akármelyik temető éjszaka, és szomszédok sem éppen a legkedvesebbek. Miután nem tudnak elmenni este a birtokról, és szellemek vannak a házban, a srácok úgy döntenek, hogy professzionális segítséget hívnak, ám a kapott segítség még jobban borzolja a kedélyt – ugyanis a Boo bratyó szellemirtó trió is szellemekből áll. Innentől persze nincs megállás, megy a szellemkergetés/menekülés, valamint a kincskeresés, hiszen az öreg hatalmas vagyonát is unokaöccsére hagyta, ám el kellett rejtenie a rosszak szeme elől.
Ami elsőre furcsa lehet a filmen, hogy az öt fős bandából csak Bozont és Scooby van itt, de nem lepődjünk meg, több más olyan film is készült, ahol csak ők játszanak központi szerepet -ennek ellenére filmben minden a helyén volt. Ha kellett futottak és visítottak, ha kellett nyomoztak és ebben hatalmas segítségükre volt Scrappy, valamint a boo bratyók is bebizonyították, hogy nem teljesen hasznavehetetlenek. A rejtvények jó és a kötelező macska-egér játék a csontpofával és a kardozós szellemmel igazán viccesek.
Igen, ha már ijesztő nem lehet a film, legalább legyen vicces, és ez még nem tudom hány év és megnézés után is sikerül neki. Egyrészről megkapjuk a kötelező , már a sorozatból is jól ismert poénokat, másrészről meg kapunk egy csipetnyi, délieket kifigurázó poénokat is, amiknek központi elemei a szomszédos család két tagja, Sadie Mae és az ő bátyja Billy Bob. A seriff is inkább komikus, semmint hivatalos jelenség, főleg akkor, amikor hajkurászik egy cirkuszi majmot és rajta kívül már mindenki találkozott vele.
A kinézet, a hangok és még a beszédstílus is a megszokott, klasszikus vonalon alapszik, ami nem csoda, tekintve hogy nem sok idő telt el a sorozat és a film legyártásának ideje között. A magyar szinkron még mindig remek, és ez persze tipikusan egy olyan fandom, ahol nem lehet más hangot elfogadni egy szereplőnek, csak azt amit már megszoktunk – ilyen felejthetetlen hangokat ad Vass Gábor (Scooby) vagy Fekete Zoltán (Bozont).
A Scooby-Doo a Zombik szigetén mellett ez a második kedvenc filmem. Az említetten már látszik, hogy egy másik korszakot, egy másik gondolkodást képvisel és komolyabb, komorabb a hangvétele, de a Boo bratyók végig megmarad a régi, szerethetően butyuta kis filmnek, amit vétek kihagyni.
Szerző
