Avagy nézd meg a lányát és vedd el az anyját. Bár a sorozatot elérte a nagy kaszás aratóeszköze, az alapjául szolgáló játék nem szenvedett semmiféle károsodást. A futurisztikus – jobbára túlélő – játékok még mindig rendkívül népszerűek és ebből jól kiveszi a részét Defiance. Jöjjön hát a jó a rossz és a hellbug, avagy mennyi mordály kell ahhoz, hogy az ember túléljen?

A történet a már rég terraformált földön fog játszódni az általunk irányított Ark Hunterrel a középpontban. Egy ismert fegyverkereskedő testőreiként túlélünk egy kényszerleszállást, nagyrészt hála a beépített EGO (Environmental Guardian Online) egységnek. Egy Cass nevű votan személy talál ránk és segít megtalálni cseppet sem szimpatikus főnökünket, akinél egy olyan ereklye van, ami szó szerint képes átformálni a világot: egy Ark Core. Természetesen mindenki megakarja szerezni ezt a dolgot, a felhasználásában azonban erősen megoszlanak a vélemények, és hősünkre vár a feladat, hogy ne kerüljön illetéktelen kezekbe.

Eddig nem nagyon hittem azt, hogy egy szinte csak lövöldözésből álló online játéknak lehet jó története, de a Defiance ezt megcáfolta. A történet érdekes, a játékmenet nagyrészt élvezhető és a karakterek is jók. Az külön vicces volt, amikor egy küldetésem során becsatlakozott mellém Joshua és Irisa. Bár a fő cél ezen az eléggé elvadult (de nem Fallout szinten elvadult) világban, hogy minden olyant iktass ki, aki téged akar vacsorának azért persze fellelhetőek a gyűjtögetős vagy az időre menő, másokkal versengős küldetések – legyen az motoros verseny vagy adott idő alatt bizonyos számú lények likvidálása.

A karakterek erejében nincs nagy különbség (legfeljebb a választott EGO egység eltérése miatt), és játékbéli sikerességünket két dolog határozza meg: hogy milyen fegyvered van és azzal mennyire bánsz jól. A Defiance a fentebb említetthez hasonlóan hatalmas fegyvertárral rendelkezik, és csak a játékbéli (vagy néhány esetben valós) pénztárcánk szab határt annak, milyennel menjünk neki az ellenfélnek. A legtöbb fegyver alaperővel rendelkezik, de vannak olyan kis nyalánkságok, amik esetleg savas töltényt lőnek vagy elektromos árammal kedveskednek az ellenfeleknek. Hosszútávon a leghatásosabbak a mesterlövész puskák, de a spéci töltényes ágyúk vagy a savas gépfegyverek is hasznosak szorult helyzetekben – amikből azért van sok.

Már a Guild Wars 2-ben is jó ötlet volt az, hogy minden formalitás és meghívás nélkül kialakulhat egy team, pusztán azzal, hogy egy adott területen egyazon küldetést csinálják, számbéli korlátozás nélkül. A kisebb Ark harcok vagy a bogárkirálynők leverése még nem nagy falat (az utóbbit egyedül is meglehet csinálni jó körülmények között), de a stage harcok már nagyon sok embert igényelnek, szerencsére elég bő a szerverek lélekszáma így mindig van egy pár segítő kéz.

Eddig voltaképpen csak jót mondtam a játékról, azonban a Defiance sem tökéletes: bár az alapjáték maga ingyenes egy pár éve, sajnos teljes élményt és kihasználhatóságot csak a DLC-el együtt kap az ember: ez bennem akkor tudatosult, amikor szereztem egy bitang fegyvert egy Stage során, azonban a megfelelő DLC hiányában nem tudom használni. A gyors mob respawnt már rég megszoktam, azonban itt ez néha már a pofátlanság szintjét súrolja. Nem egyszer kellett félbehagynom egy-egy küldetést mert az irdatlan mennyiségű mob egyszerűen túl gyorsan tért vissza és így nem lehetett befejezni.

Aki szeretne engedni militarista hajlamainak, nem kevés sci-fivel nyakon öntve, annak tökéletes játék a Defiance: érdekes történet, szép grafika és kismilliónyi fegyver.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Mesterlövész over 9000! – Defiance”

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .