Szeretem a különleges tematikájú sorozatokat, ahol nem csak szórakoztatni akarnak, hanem kitágítani a néző elméjét, na, valami hasonlóval próbálkozott a Sleeper Cell, de az eszmék csatájában elveszett a lényeg, a szórakoztatás…

Darwyn al-Sayeed (Michael Ealy) nemrég szabadult a börtönből, és az ottani kapcsolatai segítségével rá is talált egy új barátra, aki megmutatta neki a harcot, amire mindig is vágyott, vagyis a hitetlenek elleni dzsihád harcát, amit elvakult hívők hajlandóak végigvinni az Amerikai Egyesült Államok területén belül. De al-Sayeed valójában al-Hakim, FBI ügynök, aki hosszú időt töltött börtönben, csak azért, hogy kellően hitelesen be tudjon épülni egy alvó terrorista sejt tagjai közé, hogy ott bomlassza a csapatot, figyelje őket, és ha kell, közbelépjen. Azonban Darwyn kezdi elveszteni a határt két személyisége között, és olyanokat is veszélybe sodor, akik fontosak a számára, miközben minden nap emlékeztetnie kell magát, hogy mit is jelent az igazi hit, és az nem ártatlanok meggyilkolása, bármely Isten nevében!

A Sleeper Cell egy igen komoly témát feszeget, ráadásul mer belemenni a durvaságokba is, ami kellő erőt ad a szériának, és így még inkább ütnek a fanatikusok motivációi vagy tettei, azonban Darwyn magánéletének minden pillanatával túlhúzzák az epizódokat, és így unalmassá válik nagyon gyorsan a széria. Pedig az alapanyag önmagáért beszél, ahogy az is, hogy a terrorsejt fejét Oded Fehr alakítja, aki remekül helytáll a szerepben, és minden pillanatban elhiszem neki, hogy egy egész iskolát küldene a pokolra Allah nevében. Ugyanez igaz Michael Ealy-re is, aki remekül hozzá a kettős szerepet, egyszerre fanatikus hívő, és céltudatos FBI-os, aki mélyen megráz a hite ellen elkövetett árulás, amit a terroristák propagálnak.

Sajnos ennél a szériánál az írón és rendezőn bukott el a dolog, mert az alap remek volt hozzá, ahogy a hangulatteremtés is igencsak jól ment, a merészségről már nem is beszélve, hiszen látunk majd halált, durvaságot, kínzást, és persze azt, hogy egy-egy tag mennyi pszichológiai problémával rendelkezik, és hogy mennyire könnyű is befolyásolni valakit, aki úgy érzi, nem számíthat a világra. És ebben is érdekes állásfoglalása van a show-nak: vajon mi számít igaz hitnek? A választ talán sosem kapjuk meg, de már a kérdés feltevése is komoly előrelépésnek minősül – pláne a huszonegyedik század elején, amikor készült a sorozat.

Mindenesetre érdemes volt megnézni, de minden epizód kikezdte a türelmemet, és ez sajnálatos, mert minden lehetőség megvolt, hogy a Sleeper Cell korszakalkotó nyomot hagyjon a tévétörténelemben, amit úgy tűnik, talán az idén debütált Six lesz képes meglépni – de ne szaladjunk ennyire előre, az már egy másik cikk!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

One thought on “Sleeper Cell – A terroristacsoport (2005-2006), 1-2. évad”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..