Hosszú ideig csak szemeztem ezzel a játékkal a távolból, aztán mikor végül is felkerült a gépre, teljesen elragadott a Warframe világa. Hölgyek és hímek, pajzsuk energiáját kéretik a maximumra állítani, mert itt most nem kis tűzerejű dolgok lesznek.
A játék története a távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség már meghódította a teljes naprendszert, de mint azt mindenki sejtheti a különféle kiszakadt frakciók a maguknak akarják az egészet. Több évszázaddal az Orokinok korszaka után az erősen harcias és agresszív Grineerek valamint a sokkal inkább kereskedő és technika mániás Corpusok marcangolják egymást, vagy az egyre nagyobb számban lévő infectedek. Ebben a káoszban kerül elő az általunk irányított harcos, A Tenno nép egyik tagja, akinek mélyfagyasztásos álmát pár hataloméhes kontár megzavarta. Némi segítséggel sikerül új erőre kapnia, de emlékeit elvesztve csak megmentőjére Lotusra és még pár segíteni vágyó személyre támaszkodhat. Meg a fegyvereinkre.
Mert abból rengeteg van, akárcsak Tennoból. A játék elején három harcos közül választhatunk (Excalibur, Mag és Volt) saját ízlésünk szerint, a későbbiekben pedig válogatott küldetéseken keresztül lehet arra lehetőségünk, hogy az összes többi harcost is a hadrendünkbe állítsuk. Képességeik széleskörűek kezdve a sith villámszórástól kezdve az ellenfeleket egymásnak uszító illúziókon át egészen a techno-nekromanciával bezárólag. Mindenki garantáltan megtalálja a magakedvencét, amivel a legjobban tudja hentelni az ellenfelet, így azok a kötelező kérdések, hogy “Melyik a legerősebb/leggyengébb Warframe?” némileg értelmét veszti. Persze sajnos vannak csúnyán elfeledett darabok (Hydroid), akik sokak számára túl nehéznek bizonyúltak, így már nem voltak annyira keresettek, mint egy Frost vagy egy Mag.
Persze a sok pálya és tényleg nagyszámú küldetés típusok között vannak olyanok, amik nehezebbek, de mivel a Warframe is egy erősen csapatmunkára épülő játék, így a “sok lúd disznót győz alapon” nincsen olyan, hogy lehetetlen küldetés. A játékostársak is képesek megnormalizálni magukat a közöl cél és a közös jutalom érdekében így a troll akciók küldetésszinten elenyészőek – hiszen azzal maga a troll is rosszul jár. A klánokba tömörülés is sok előnnyel jár, de az alkalmi bandák is nagyon nagy sikerrel képesek zárni az adott harcot.
A Defiance óta tudom, hogy a pénz nem mindig hatalom, mert bizony sokszor a tapasztalat a képességek számítanak – és ez hatványozottan igaz a Warframenél is. Bár akik hamarabb megtudják szerezni egy Tenno Prime verzióját némi előnyben vannak (hiszen annak a kigyűjtése rendes körülmények között sok idő és sok virtuális pénz), de én láttam már olyat, hogy egy alap harcossal lévő játékos simán a földre visz egy maxos prime harcost.
A világkép kialakulása, magának a Tenno-kultúrának (ha szabad ezzel a szóval élnem) a keleties jellege valami elképesztő hangulatot ad egésznek, a jó történet és a szintén hasonlóan jól kivitelezett mozgás és-harcrendszer előtt meg földre borulok. Persze előszoktak fordulni kisebb-nagyobb hibák a játék menetben, de ezek nagyságrendben ezek szinte semmit nem vesznek el a játékélményből. Hazánkban is nagy sikernek örvend a játék, és a veterán idősebb játékosok sok hasznos tippel képesek ellátni az újoncokat – már akik vevők erre.
A Warframe egy érdekes játék: egyszerre könnyű és nehéz, ultramodern kinézetű de mégis régies hangulatú – mintha csak egy folytonos Limbo állapotban létezve ingázna a két véglet határain belül. Kezdőknek és haladónak egyaránt tudom ajánlani, és egy jó tanács a végére: figyelem, fegyelem és türelem.
Szerző
One thought on “A Techno-nindzsa útja: Warframe”