Emlékszem, amikor először láttuk Catleenékkel ennek a filmnek a bemutatóját a moziban, hangosan röhögtünk. Nem vicc. Úgyhogy nem csoda, hogy – miután lecsúsztunk róla, amikor a moziban ment – tűkön ültünk, hogy láthassuk. Nos, én a héten végre megnéztem, és ha annyira nem is volt jó, mint amire a trailer alapján számítottam, azért szórakoztató volt.
Sam (Kev Adams) egy kisstílű csaló, aki jómódú barátnője (Vanessa Guide) előtt úgy tesz, mintha menő bróker lenne a haverjával, Khaliddal (William Gebghil) – a két srác azonban valójában a plázában dolgozik mikulásként, amit karácsony napján ki akarnak rabolni. Az akció napján azonban Samet elkapják a gyerekek, és követelik tőle, hogy meséljen nekik. Sam végül vonakodva kötélnek áll, és nekilát Aladdin kissé átírt meséjébe, ahol persze önmagát és az élete szereplőit képzeli a figurák helyére – így például barátnője lesz a hercegnő, annak apja a pénzéhes szultán (Michel Blanc), míg a vezír (Jean-Paul Rouve) szerepében a „szultán” egyik alkalmazottja díszeleg.
Első blikkre amúgy azt mondanám, hogy a keretsztorira semmi szükség – főleg már csak azért is, mert a trailerből nem is látszik, hogy van kerettörténet, és az mégis működik. Második blikkre azonban már van némi értelme a dolognak, ha más nem is, akkor anyja, hogy ez megmagyarázza a rengeteg modern elemet és a különböző (sokszor kicsit vulgáris) betoldásokat a klasszikus Aladdin-sztoriban. Ezt leszámítva viszont nem sok funkciója van a dolognak, mert annyira nem megyünk bele Sam életébe, hogy igazán szimpatizálni kezdjünk vele így hát kicsit feleslegesnek tűnik a sztori-a-sztoriban narratíva.
Emellett azonban az Aladdin-sztori kap némi update-et: a Disney-féle Jafar-figura például három részre lett vágva. Egyfelől ott van a vezír, aki aztán felbérli Khalidot, Sam/Aladdin barátját, hogy játssza el az unokaöccsét, akit a hercegnő férjéül szán, valamint van egy harmadik figura, a varázsló, aki együtt dolgozik a vezírrel, és aki elvezeti Aladdin a csodák barlangjába. Ezen túl még egy új karakter tűnik fel, Rababa (Audry Lamy), a hercegnő szolgálólánya, aki valahogy mindig a rövidebbet húzza (és aki a végén összejön Khaliddal, hogy mindenki happy legyen). De ettől függetlenül sztori-szinten a film nem sok újdonsággal szolgál.
A humor viszont eléggé a helyén van. A viccek nagy része arra épül, hogy Sam jó sok modern elemet épít be a történetébe, amik nagyrészt a saját életére, kultúrájára reflektálnak. Így például a lámpás úgy lehet kinyitni, mint egy mobiltelefon képernyőjét, a repülő szőnyegeket pedig úgy lopják, mint a kocsikat. És ezek nagy része működik is – méghozzá gyönyörűen –, néha viszont mintha kicsit elvetették volna a sulykot az írók, így némelyik vicc egy kicsit ízléstelennek érződik. Valamint szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy bár Sam kisgyerekeknek adja elő a sztorit, a film maga nem való gyerekeknek.
Összességében… Nos, élveztem a filmet, jókat nevettem rajta, és volt benne pár okos megoldás, de azért maradandó nyomot nem hagyott bennem. Azért szombat délutáni popcorn-mozinak elmegy.
Szerző
