A Stardust Crusaders-re már kissé nosztalgikus hangulatban tekintek vissza: az volt az a sorozat, ami elindított engem a JoJo világa felé, ami elsőre kissé furcsának hatott, de kérdés nélkül be is szippantott. Nos, cikkünk mai alanya, a széria szám szerint negyedik darabja a Diamond is Unbreakable ugyanolyan pörgős, mint elődei, hasonlóan jó történettel és szereplőgárdával.

De csapjunk is rögtön a lovak közé: egy bő tíz évet ugrunk a Stardust Crusaders idővonalához képest: Dio már nincs köztünk, ám ez nem azt jelenti, hogy minden gonoszság kihalt a földről. Morioh békés városában egy titokzatos gyilkos lappang évek óta, javarészt észrevétlenül, egészen addig míg valahogy ugrásszerűen meg nem nő az Stand-használók száma a városban. A városba érkező Jotaro azonban nem csak ezen különleges emberek miatt érkezik ide, hanem azért is, hogy felkeresse a…hát, a nagybátyját – aki nem mellesleg egy tizenhat éves suhanc, Higashikata Josuke.

Igen, ennél az indításnál azért majdnem elharaptam a nyelvem miközben szidtam az vén kujon Josephet, de mint az  Jotaro beszédéből is kiderül, maga az öreg sem tudott Josuke létezéséről. És persze a vér nem válik vízzé: Josuke maga is egy erős stand használó, egyben a legkedvesebb erővel is rendelkezik Crazy Diamond által. Későbbi legjobb barátja, a félénk Koichi, valamint a rezidens nem túl okos hangos őrült Okoyasuval egy igencsak ütős triót alkotnak, de még néha így is be kell avatkozni az idősebb Jojonak is.

Ha a nagy összességet kell nézni főszereplők tekintetében, akkor Josuke a legkedvesebb főszereplő: Jonathanhoz hasonlóan nemes szívű, ám koránt sem olyan hangos; nem olyan és perverz és heves, mint a fiatal Joseph és nem is olyan hideg, mint Jotaro. Ő csak szeretni való tini kölök, aki azonban villanykapcsoló módjára vált agresszorba ha valaki bántja a barátait vagy a séróját kritizálja. 

Mind az ellenfelek, mind a barátnak szánt karakterek nagyon jól meglettek alkotva, és kettőt külön is kiemelnék: az egyik híres mangaka Kishibe Rohan, aki egyedi képességét használva alkotja realisztikus műveit, kutatva más emberekben, ám a saját múltját és sorsát nem tudja vele megváltoztatni. A másik személyről, meg nem tudom eldönteni, hogy ki vagy mi ő: igen, Mikitakára gondolok. A JoJo-stílusú Legolas nem képes látni a Standokat, de mégis olyan képességekkel rendelkezik, ami nyilvánvalóan emberfeletti – nem csoda, ha ufónak mondja magát.

Az anime kinézetét tekintve hű marad, annak azonban kifejezetten örülök, hogy kevesebb lett az angol nyelv használata a Diamond is Unbreakable-ben. Nem vagyok ellene az angolos beszédnek, de a JoJo-sorozatokban valamiért a falat tudom kaparni tőle. A szinkront nagyon jól eltalálták ismét, és a zene is nagyon passzol az anime stílusához.

Csak egy pici negatívumot tudok felhozni a Diamond Unbreakable-el kapcsolatban: nem szabad ezzel kezdeni a Jojo’s Bizarre Adventure világát. Előtte legalább a Stardust Crusaders-t meg kell nézni, mert annak hiányában rengeteg üres folt fog keletkezni, amiket utólag betömni nem annyira jó.

A Diamond is Ubreakable egy remek kis sorozat,a mit nagy hiba lenne kihagyni, ám előtte feltétlen szükséges a megfelelő alapozás, és akkor az ember végül is végignézheti az összes Jojo’s Bizarre Adventure szériát.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .