Elmore Leonard nagysikerű regényéből már készült korábban egy film, ami magyarul a Szóljatok a köpcösnek! címet viseli, és bár nem egyszer néztem újra, meg kell hagyni, nem hagy túl mély nyomot az emberben, azonban könnyed esti szórakozásnak remek. Kicsit örömmel, kicsit félve vágtam bele a Get Shorty pilotjának, ami sokkal több teret enged a drámának, és kevesebbet a helyzetkomikumnak, és ez igen nagy baj!
Miles Daly (Chris O’Dowd) a maffia behajtójaként és takarítójaként keresi kenyerét, amit egy ideig egész jól viselt a felesége, ám fél évvel ezelőtt kiakadt, és azóta külön vannak. Bár Miles bízik abban, hogy nemsokára rendbe tudják tenni közös életüket, különösen a lányuk miatt. De Miles nem tud kilépni munkájából, legalábbis addig, amíg a kezébe nem hullik élete nagy lehetősége, a remek forgatókönyv – már csak jól kell osztania a lapokat!
Érdekes váltás volt a film könnyed humora és száguldó stílusa után a pilot lassabb folyása, és őszintén, az elején nagyon is tetszett ez a drámai vonulat, ahol egy felnőtt ember ugyanolyan elveszett és tanácstalan lehet, mint egy gyermek. De ahogy haladt előre az epizód, kezdett unalmassá válni az egész történet, ahelyett, hogy felpörgött volna.
A színészek, nos, korrektül játszottak, senki nem nyújtott kiemelkedőt, de erre nem is volt lehetőségük mivel a forgatókönyv megkötötte a kezüket – bár Ray Romano hozta a megszokott lapos és élettelen stílusát. Egy karakterrel sem lehetett igazán azonosulni, pedig mindegyikben ott volt erre a potenciál, csak éppen az alkotók annyira élettelenül adaptálták a tévéképernyőkre Dalyt és vele együtt mindenkit, hogy az már fájdalmas volt a számomra.
Az első évad tíz epizódosra van tervezve, és talán egy picit jobban fel is fog pörögni, de nem látni mögötte sem a világos koncepciót, sem a szórakoztatni vágyást. Számomra mindenképpen kasza a sorozat, sőt, kifejezetten meg lennék lepve, ha rajtam kívül kvázi bárki megnézne akár egy epizódot is a Get Shortyból.
Szerző
