Better Call Saul S03E10 – Lantern

Múltkor  a bukásról beszéltem, és hogy azt követően vajon hogyan tudnak felállni a karakterek – ha egyáltalán sikerül nekik. Két rendkívül hangzatos, és igen nagy háttér tartalommal bíró epizód cím után a Lantern eléggé lényegtelennek hangzik, és egészen az utolsó jelenetig kell várnunk arra, hogy igazán értelmet nyerjen – amikor pedig mindez megtörténik, akkor jön a hideg zuhany.

Kim (Rhea Seehorn) a balesetét követően kórházba kerül – szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta az esetet, és Jimmy (Bob Odenkirk) pár óra elteltével kihozhatja őt. Az HHM-nél újabb gyűlést hívnak össze, melynek során Chuck (Michael McKean) újfent össze akarja ugrasztani a csapatot, és egyben lejáratni partnerét, Howardot (Patrick Fabian). Howard azonban rövid időn belül felfüggeszti a kupaktanácsot, és négyszemközt intézi el a konfliktust egyszer s mindörökké, mégpedig azzal, hogy kifizeti Chuck részesedését a cégből, így az idősebbik McGillnek már nincs mivel zsarolnia őt, valamint Chuck karrierje az HHM-nél végleg véget ér. Eközben Nacho (Michael Mando) próbál megbirkózni azzal a tudattal, hogy Salamanca (Mark Margolis) belekeverte édesapját, Manuel Vargát (Juan Carlos Cantu) is a bizniszbe, ám nem sokáig töprenghet ezen, hiszen Don Hector kórházba kerül. Jimmy felfedi titkát a Sandpiper brigád előtt, Chuck pedig teljesen magába roskad, amiért elveszítette cégét.

Évadfinálé ide vagy oda, a tempó továbbra sem lesz őrjítően gyors, ám pont emiatt üt nagyot a Lantern. A bukássorozat folytatódik szinte mindenkinél – ez alól talán Kim az egyetlen kivétel –, mi pedig tehetetlenül nézzük végig a szereplők elkerülhetetlen végkimenetelét – a kivitelezés egyszerre kegyetlen és katartikus, az epizód írója, Gennifer Hutchinson bámulatosan játszadozik az érzelmekkel, valamint precízen és részletesen színezgeti a karakterek jellemét. Mindezt természetesen megtámogatja a pompás színészi játék is: a legnagyobb piros pont ezúttal ismét Michael McKeant illeti, aki briliánsan vitte színre Chuck őrületét, de Patrick Fabian is zseniálisan hozta Howardot, aki kavargó érzelmek mellett is képes volt megőrizni a hidegvérét és kiállni az igaza mellett.

És akkor beszéljünk egy kicsit arról a lezárásról – most kifejezetten nehéz úgy írni róla, hogy azért túl sok mindent ne áruljak el. Adott egy hordozható gázlámpa, ami összesen kétszer bukkan fel a sztoriban – nevezetesen a legelején, majd a legvégén, ezzel keretbe foglalva a történetet –, és először nem tulajdonítunk neki túl nagy jelentőséget, egészen a záró szcénáig. A lámpa a McGillekkel hozható összefüggésbe, kettejük közül is inkább Chuckhoz köthető, és véleményem szerint remekül ábrázolja a két testvér kapcsolatát. Ha a McGillek viszonyának szimbólumaként tekintünk erre a tárgyra, akkor az utolsó jelenet, az egyértelműen sokkoló mivolta mellett még kap egy extra drámai réteget is, ami gyakorlatilag a tökély szintjére emeli a Lanternt.

Tudtommal még kérdéses, mikor lesz a negyedik szezon premierje, ám egyvalami most már biztos: a Better Call Saul végig remekelt a harmadik évadban, ezzel elfeledtetve a másodikban elkövetett bakikat.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.