Oly sok év várakozás után tegnap végre moziba került a Marvel’s Inhumans – igaz, nem pont úgy, ahogy eleinte számítottunk rá. Amikor a Marvel 6 évvel ezelőtt bejelentette az embertelenek királyi családjának történetét, még mozifilm szerepelt a tervek közt, de idővel ez 8 részes sorozattá módosult. Azonban, hogy a moziélményre vágyóknak is kedvezzenek, az első két részt – a világon elsőként – IMAX-kamerákkal készítették el, és a mai naptól számítva két héten át látható szerte a világon az IMAX mozikban (Itthon csak egy hétig vetítik, viszont egy nappal hamarabb került műsorra.)
Kockázatos ötlet volt egy sorozatot moziba vinni, hiszen a Marvel legtöbb sorozata vagy réteg-történet, vagy erősen kötődik az MCU többi alkotásához. A S.H.I.E.L.D ügynökeivel mindez például elképzelhetetlen lenne, de a Marvel ezúttal is ügyesen választott: Az Embertelenek ugyan szépen illeszkedik a Filmes Univerzumba, mégsem kötődik a többi filmhez és sorozathoz, teljesen új alapokról indul, új, ismeretlen karakterekkel, új helyszínen, új konfliktusokkal. Tény, hogy a S.H.I.E.L.D.-ben nagy szerepe volt az emberteleneknek, de sokkal inkább a kialakulásuk és az emberekhez való viszonyuk került előtérbe. Az Inhumans pedig nem ezt a konfliktust taglalja, hanem egészen új történetet állít középpontba, mindemellett pont a kellő értékben tér ki a múltra és az alapokra ahhoz, hogy önmagában, előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen. Így tehát már csak azért is alkalmas volt erre a kísérletre, mert azoknak az érdeklődését is fel tudja kelteni, akik még nem jártasak az MCU világában.
Bár az Inhumans tévés sorozat, de a látvány, a dinamikus jelenetek, a különleges képességek is egyértelműen mozivászonra kívánkozó élményt adnak, amit nem érdemes kihagyni.
A történet alapja már ismert: az Embertelenek, egy különleges képességekkel bíró nép, békésen, bár nem túl kényelmesen élnek Atillan a Hold felszínén, egy védőburok alatt, ami elrejti őket az emberek elől. Népüket a királyi család vezeti: Black Bolt (Anson Mount), a felesége Medúza (Serinda Swan), Black Bolt öccse, Maximus (Iwan Rheon), Medusa húga, Kristály (Isabelle Cornish), valamint Bolt unokatestvérei, Gorgon (Eme Ikwuakor) és Karnak (Ken Leung). Azonban a látszólag idilli felszín alatt vannak gondok: a királyi családot belső ellentétek sújtják. Maximus, a király testvére nehezen viseli, hogy különleges népe kénytelen nélkülözni és bujdokolni, úgy véli, mivel az embertelenek erősebbek az embereknél, jogot formálhatnának korábbi otthonukra, a Földre. Végül katonai puccsal átveszi a hatalmat Atillan felett, míg Black Bolt, Medusa és a többiek a Földre, Hawaii szigetére menekülnek, ahol meglepve ismerkednek az emberiség mindennapjaival.
A színészválasztás ezúttal is remekül sikerült. A Black Boltot alakító Anson Mount pont a megfelelő arányban előkelő, szórakoztató vagy épp domináns. Egyszerre arrogáns nemes, és szerethető karakter. Mindez ráadásul szavak nélkül, hiszen Black Bolt képessége a pusztító hangjában rejlik, így nem szólalhat meg. Épp ezért esetében minden érzelmet, gondolatot és szándékot kizárólag gesztusokkal és arcjátékkal lehet közvetíteni, de a színész remekül megoldotta ezt a kihívást, neki köszönhetően egy olyan Boltot kaptunk, aki tiszteletreméltó, de képesek vagyunk szimpatizálni vele.
Párja, Medúza királynő szerepében szintén egy erős jellemű nemest láthatunk, aki méltó a trónra: rendkívül okos, nagy erejű, és kitűnő harcos is, ezen kívül rendkívül lojális a férjéhez, akit mindenben támogat. A páros külön-külön és együtt is jól működik: távolságtartó uralkodók, ugyanakkor egymás iránt elkötelezett társak. A felszín mögött láthatjuk, mennyire szereti egymást ez a két lény, és az is kétségtelenné válik, hogy képességeik mennyire alkalmassá teszik őket népük vezetésére, így minden arroganciájuk ellenére is képes velük a néző szimpatizálni.
A Maximust alakító Iwan Rheon a Trónok harca után ezúttal is remekel. Az általa megformált herceggel minden tette ellenére is nagyon könnyű azonosulnunk. Motivációi érthetőek, sőt, többségében elfogadhatóak: szereti a népét, többet akar elérni számukra, félti őket. Természetesen önző célok is vezérlik, de ezt is meg lehet érteni. Emellett nehéz nem szimpatizálni valakivel, aki pont olyan kirekesztettnek érzi magát az embertelenek világában, amennyire ők érezték magukat a mi világunkban. Maximus ráadásul okos és karizmatikus karakter, aki jól tud hatni az egyének és a tömegek érzelmeire is.
A többi szereplő is jól fel lett építve. Az egyetlen irritáló karakter Kristály, Medúza húga, aki meglehetősen gyerekes, szeleburdi, önfejű és harcias, egészen biztos, hogy nem az eszéért szeretik. Kristály teleportálásra képes (és szintén nem túl eszes) óriási kutyája, Lockjaw is bekerült a történetbe, és talán ez volt a legnagyobb csalódás a filmben. Lockjaw maga remek eszköz és humorforrás is, de sajnos a CGI nem sikerült valami fényesen, ennél eddig csak jobbat láttunk. A király unokatestvérei, Gorgon és Karnak remek támogatók, az egyik a harcias erő, a másik az ész és a logika megtestesítője, érdekes látni a két végletben rejlő lehetőségeket. Az egyetlen picit kiüresedett karakter Auran (Sonya Balmores), akiről semmi nem derült ki, csak hogy jó harcos, és nagyon lojális a vezetőjéhez.
Az alkotók remekül machináltak a két szálon futó történettel: egyik oldalon a királyi család belharca és a puccs, másik oldalon az embertelenek belecsöppenése az emberek világába, és az ebből fakadó helyzetek, a két fél szépen kiegyensúlyozza egymást, az első feszültségét a kellő pontokon ellensúlyozza a második humora, egy pillanatra sem hagyva minket unatkozni.
Mindez a látványos jelenetekkel, és a tökéletesen megválasztott zenével. A közel másfél órás duplarész után most egészen októberig kell várni a folytatásra, de mindenképp megéri.
Szerző
