„Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv.”
Ahogy beköszöntött a hűvösebb idő, azzal a lendülettel le is kaptam ezt a könyvet a polcomról. Sarah Addison Allen verhetetlen hangulatkeltésben, és az őszt is legalább olyan lenyűgözően jeleníti meg, mint a forró nyári napokat.
A huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el.
Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában. Vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este…
Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de érző szívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet – de kétharmad részt egy tündéri keresztanya…
Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely számára. Cserébe megváltoztatja Josey életét – mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.
Varázslatos, édes könyv szerethető, hétköznapi szereplőkkel. Ezt már az írónő másik regényében, A csodálatos Waverley-kertben is szerettem, és most ismét örömmel szembesültem vele, hogy milyen közel kerülnek hozzám a karakterei azzal, hogy ilyen egyszerűek és olyan problémáik vannak, amikkel mi, olvasók is nap mint nap megküzdhetünk. (Értsd: nem kell megmenteniük a világot.) Egyszerűen csak olyanok, mint a kedves ismerősök.
Emellett a hétköznapiság mellett persze Addison nem tagadja meg önmagát, ismét át- meg átszövi a történetet egy csipetnyi varázslat, afféle háztáji mágia. A személyes kedvencem egyértelműen a Chloe, és az ő „akaratos” könyvei, amik pont a megfelelő időpontban jelennek meg körülötte, és pont azok, amikre éppen szüksége van attól függően, hogy épp milyen szakaszban jár az élete. Persze valamilyen szinten bosszantó is lehet, de én imádnám, ha megtalálnának a könyvek, amikor szükségem van rájuk.
Kicsit ismét fájlalom, hogy már elég korán megvilágosodtam azt illetően, miért került Della Lee Josey gardróbjába, de nem is a rejtély miatt szeretem úgy ezt a könyvet. A felszín bája mögött sok mögöttes tartalom és elhallgatott probléma lapul, és ez adja meg igazán az egész ízét.
Hogy egy idevágó hasonlattal éljek: ez a könyv olyan, mint valami mennyei édesség, belenyalsz a porcukorba a tetején, aztán beleharapsz, és megérzed a krémes, keserédes tölteléket. És nem tudod nem szeretni. Mondanám, hogy ez egy könnyed történet, de annyi minden van mögötte, hogy nem teszem. Mindenesetre remélem, hogy Sarah Addison Allen sok ilyen hétköznapi csodával megörvendeztet még minket.
Szerző
- Szerkesztő
