Miután megtudtam, hogy a Family Guy nem marad abba a tizenötödik évaddal, úgy éreztem, hogy kell valami, ami még MacFarlane alkotása, de nem olyan vészes mint a fentebb nevezett utóbbi két évada. Így esett a választásom a Cleveland Show-ra.

A Family Guy kövérkés fekete ivócimborája válása után visszaköltözik szülővárosába, majd ott elveszi gyerekkori szerelmét, Donna-t. Ezzel együtt két újabb gyermek apukája lesz az időközben hihetetlenül meghízott Junior mellett; a kirívó ruhát és életstílust kedvelő Roberta és a hangos őrült Rallo nem könnyítik meg nevelőapjuk életét, aki próbál visszatérni a gyökereihez Quahog után.

Őszintén szólva, ennek a sorozatnak a legnagyobb pozitívuma, hogy jobban megismerjük Clevelandet. Persze ennyi erővel Peter összes barátjáról lehetne külön sorozatot indítani, de Joe és Quagmire múltjáról sokkal többet megtudunk a Family Guy epizódjai alatt, míg Clevelandről nem.  Érdekes volt látni, ahogy újra kezdte az életét, és bár az új helyzet sem a legrózsásabb sokszor, azt már minden sitcomból megtanulhattuk hogy az erősen diszfunkcionális családok képesek talán a legjobban összetartani – legalábbis a filmvásznon.

Donna karaktere számomra elég kettős: iszákos, agresszív és néha simán letagadja férjét bárki előtt vagy szégyenbe hozza, mégse tudom azt mondani, hogy nem szereti Clevelandet vagy a gyerekeit. Roberta, Rallo és Cleveland Jr. ugyanez az alapséma: mindannyiuknak van kisebb-nagyobb gikszere (Cleveland Junior erősen váltakozik az idegesítő és a vészesen ijesztő kategória között), de még ők is olyanok, hogy képesek meghúzni azt a bizonyos határt.

Cleveland itteni barátai – ha lehet ezt mondani – még jobbak, mint néha a Family Guy-os négyes: Terry (később Holt), Tim a medve és Lester sokkal összeszokottabb és viccesebb bandának tűnik sokszor – és sokszor ki is állnak egymás mellett. A női mellékszereplők is elég érdekesek, legyen szó Ariana-ról vagy a folyton zabáló Kendra -ról. Magával a nagy egésszel nem is lett volna olyan nagy gond, de látni hogy miért lett vége olyan hamar ennek a sorozatnak.

Legnagyobb hátránya az volt – ellentétben az Amerikai Faterrel –  hogy sokan a Family Guy árnyékának tekintették, és nem is nagyon szándékozott ebből kilépni: nem egy epizódban feltűnnek Peterék, vagy utalás van rájuk, plusz a poénok sem mindig voltak olyan betalálóak, vagy csak szimplán laposak voltak.

Ennek ellenére azt tudom mondani, hogy a Cleveland Show nem egy rossz sorozat, sőt örülök, hogy az alkotó képes volt egy normális lezárást kerekíteni ennek, mielőtt még véglegesen tönkreteszi.

Szerző

Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .