Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de, leszámítva pár hülyeséget, a széria idei, sokadik évada kifejezetten erősen indult.
Owen húga, Megan (Abigail Spencer) – miután tíz évig halottnak hitték – megérkezik Seattle-be, és bár lelkileg látszólag jól van, testileg komolya gondjai vannak: egy rosszul begyógyult repesz-sérülés miatt kvázi nyílt seb van a hasfalán. A seb szinte gyógyíthatatlannak tűnik, Megan azonban elhatározta, hogy amint lehet, visszatér Irakba, mivel ott várja egy kisfiú, akinek az utóbbi években a gondját viselte. Bár Owenék egy konzervatívabb kezelést javasolnak – ami biztonságos, bár nem engedné, hogy Megan visszatérjen Irakba –, Meredith merész tervvel áll elő, ami segíthet Megannek. Amy elvállal egy lehetetlennek tűnő műtétet, amivel a fél kórházat magára haragítja, ám ő ennek ellenére is makacsul halad előre – méghozzá egy borzalmas felfedezés felé. Miután Minnick szó nélkül lelép, hogy elfelejtse őt, Arizona gyorsan egy új románcba rohan – ez a nő pedig nem más, mint Andrew nővére, Carina (Stefania Spampinato), aki egy igencsak szokatlan kutatást folytat éppen. Jo nem tudja, mit is tegyen, mert bár még mindig szerelmes Alexbe, fél visszamenni hozzá, mert attól tart, Alex idővel vele is agresszívan bánna – és mivel Stephanie távozott, Jo kénytelen Bennel megosztani magánéleti problémáit. A kórház végzős orvostan-hallgatók érkeznek, akik ballövést ballövésre halmoznak, ezzel mindenkit felingerelve.
Talán kezdjük a negatívumokkal – mert, hát igen, volt pár hülyeség, például az, hogy miután Penny után megint befuccsolt egy leszbi-karakter, és hát a sorozatban muszáj egy leszbikus-románcnak lennie, Arizona gyorsan beszerzett magának egy új csajt, aki persze egyben Andrew testvére is. Viszont leszámítva a rettenetesen szappanoperás behozatalt, a karakter önmagában nem rossz: Carina a női szexualitással kapcsolatos kérdéseket feszeget, és emellett még az is vicces, amikor Andrewval elkezdenek olaszul hadarni.
A Megan-szál is hasonló vonalon mozog: erősen szappanopera-szagú, és egy cseppet sem hihető, hogy a csaj tíz év után előkerült, ugyanakkor viszont másfelől itt is szórakoztató volt a szál. Volt jó kis orvosi megközelítés, Megan szerethető, és a szokásos felszínes szerelmi háromszög helyett kaptunk két nőt, akik, bár ugyanabba a férfiba szerelmesek, képesek tisztelettel, barátságosan bánni egymással, ami nagyon tetszett.
Bevallom, Amy már jó ideje idegesít – nagyjából az előző évad eleje óta –, és az epizód nagy részében most sem hozott mást, mint eddig: vagyis jött a mániákusság, az akkor-is-megcsinálom–hozzáállás, ami közben senki véleményére sem kíváncsi. Ja, és a háttérben persze közben ment a párkapcsolati dráma Owennel is. A duplarész végére azonban jött egy szép nagy csavar, ami persze retcon, de ettől függetlenül nagyon ügyes, és szépen magyarázza Amy eddig viselkedését.
A készítők állítólag azt ígérték, hogy az idei szezon könnyedebb, humorosabb lesz, aminek én csak örülök, és ami már most látszott. A mínuszos-gyakornokok már most kifejezetten viccesek voltak a maguk lúzer módján, a prímet azonban nálam mégis Bailey és Ben vitte, ahogy maguk közt kommentálták a kórház felújítási munkáit – ami amúgy hatalmas ötlet volt. Ezen felül még ami kifejezetten kedves a szívemnek, hogy végre haladtunk a Jo és Alex szerelmi drámájával – miután Jo a színésznő terhessége miatt az előző évadban kispadra került, rettenetesen idegesített, hogy a sztori nem haladt sehová, és gondolom, ezzel nem csak én volt így, mivel a nyitányban most elég nagy tér jutott Alexéknek. Jo szenved, hibázik, de őszinte, és még segítséget is kap, úgyhogy aztán a végén képes előre lépni Alexszel. Úgyhogy ezért külön jár tőlem a köszönet a készítőknek.
Mindent összevetve, bár évek óta szinte csak szidom ezt a sorozatot, most egészen kellemesen csalódtam benne, hiszen a szinte kötelező hülyeség-köröket leszámítva kifejezetten jó volt az évadnyitány. Elég jó ahhoz, hogy ne bánjam meg, hogy idén is elvállaltam a heti kritikát.
Szerző
