Peaky Blinders – Második évad

Az ír gengszter banda kalandjai a megszokott színvonalon, a megszokott keretek között folytatódnak, mellékszereplők jönnek, mennek, a főszál azonban ebben az évadban is Campbell (Sam Neill) nyomozóhoz és Tommyhoz (Cillian Murphy) kapcsolódik, de feltűnik Tom Hardy is, mint zsidó rumcsempész és állandó ellenfele, Sabini is egy remek színész, Noah Taylor által jelenik meg a vásznon.

Tekintettel arra, hogy ez egy minisorozat és mindössze hat rész áll rendelkezésre, hogy mindent lebonyolítsanak, nem csoda, hogy csak úgy pörögnek az események. Az első rész velősen, de teljesen korrekten felvezet mindent, ami fontos lehet a második évadban, az új bonyodalmakat, az ellenpontokat, a családi helyzetet körvonalazza újra nekünk amellett, hogy egyből belecsap a lecsóba s olyan fordulatokat hoz, hogy csak úgy kapkodja az ember a fejét. A Shelby família tovább folytatja a legalizációs törekvéseit, ám nem csupán Birminghamre akarják rátenni a kezüket, hanem egyenesen a legnagyobb legális fogadóirodává szeretnének válni és ezért Tommy (Cillian Murphy) bármit megtesz, ami veszélyesebbnél veszélyesebb szituációkba keveri őt (a nézők örömére és aggodalmára).

Ennek a sorozatnak a legnagyobb előnye, hogy egyszerre fantasztikusan izgalmas, akciódús, egyszerűen élvezet nézni, ugyanakkor mindig nagy hangsúlyt fektet a karakterek egyéni előre haladására is (lásd Polly [Helen McCrory] és Michael [Finn Cole] sztorija vagy Arthur [Paul Anderson] és az apja története). Mindemellett pedig igyekszik minél hitelesebb képet adni Anglia ezen korszakáról, minél mélyebbre fúrni az élet apró kis mozzanataiba, nincs ez másképp ebben az évadban sem. Nem akarok újra ódákat zengeni a zenei felhozatal zseniális passzolásáról és szerepéről a Peaky Blindersben, de az biztos, hogy ezen a téren sem lehetünk csalódottak. Újabb nő-ügyek bontakoznak ki Thomas körül, szerencsére Grace-t (Annabelle Wallis) ebben az évadban sikerült majdnem végig mellőzni (engem személy szerint sírba visz ez a színész, borzasztó, ahogy mindig ugyanazzal az álszent fürkésző pofával játszik mindent), és új, izgalmasabb karaktereket hoztak be helyette.

Ebbe az évadba rengeteg személyes dilemmát, traumát sűrítettek bele, minden szereplőre jut legalább három nehéz döntés, ami segít egyre jobban elmélyedni a személyiségükben, egyre közelebb kerülni hozzájuk. Ezek a jelenetek tökéletes egyveleget alkotnak a véres, szinte nézhetetlen borotvapenge villogtató harcokkal. Természetesen nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, a Peaky Blinders ebben az évadban is győzedelmeskedik ellenfelei felett, de az biztos, hogy az utolsó két (főleg az utolsó, uramisten!) résznél fordulatosabbat nehéz találni, tényleg le a kalappal a forgatókönyvíró előtt.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..