Áldott jó nyomozó (2007), 1. évad

Néha nehéz megérteni, hogy miért kaszálnak egy-egy sorozatot, és az Áldott jó nyomozó – aminek az angol címe amúgy simán Raines – pontosan ebbe a kategóriába esik, ugyanis egy remek krimisorozat, fantasztikus főszereplővel, és érdekes alapkoncepcióval. És említettem már, hogy az a Graham Yost jegyzi, akinek A törvény emberét, vagy a The Pacific – A hős alakulatot is köszönhetjük?

Michael Raines (Jeff Goldblum) gyerekként hatalmas rajongója volt a detektívregényeknek, és azzal a szándékkal érkezett Los Angelesbe, hogy majd belőle is híres író válik, ám ez az álma nem vált valóra, ugyanis inkább bűnügyi nyomozónak állta, ám az esetek megoldásában nagyban hozzájárult végtelen képzelete, ami mostanság kezd fékezhetetlenné válni. Raines elkezdi hallucinálni az áldozatokat, beszélgetéseket folytat velük, de ezek nem valói beszélgetések, hiszen nem szellemeket lát, pusztán az elméje a tények függvényében megalkotja az áldozatokat, akiket addig lát, míg meg nem oldja a bűntényt – legalábbis a nagytöbbséggel ez a helyzet. Azonban kollégái is kiszúrják szokatlan viselkedését, aminek következtében főnöke pszichológushoz küldi Rainest, ami bár az elején nem megy zökkenőmentesen, de nagy segítség lesz a nyomozó számára.

Mostanság rengeteg krimisorozat fut a tévében, de ezek nagyrészt egy séma szerint épülnek fel, tömeggyártott termékeke, amikből már régen kihunyt az eredetiség utolsó magva is (persze én is nézem őket). A Raines – akkor sem hívom a borzalmas magyar címen – pedig igazi egyéniség, igazán érdekes és ütős alapötlettel, amit még megspékel Jeff Goldblum lehengerlő színészi játéka. Igen, a főszereplőnk kicsit megzuhant a lövöldözés után, amikor a társa kapott egy golyót, és bár a hallucináció nem jó dolog, ő mégis a maximumot igyekszik belőle kihozni.

Ami igazán zseniálissá teszi az epizódokat, az ahogy az áldozatok váltakoznak a tények függvényében, például a pilotban, mikor egy rövid ideig úgy véli, a holtan talált lány prosti volt, és ennek megfelelően, sztereotip módon képzeli el: vagyis kihívó öltözékben, erős sminkben, alkohollal és cigivel a kezében, mikor is maga az áldozat pirít rá, hogy tényleg ennyire egyszerű megítélni egy embert, tényleg aszerint kell megalkotni a képzeletében, ahogy a filmekben mutatják a prostituáltakat? És ez jellemző minden képzelgésre, ahol a hajléktalanból decens nő lehet, vagy egy kedves férfiból pedofil, annak megfelelően, hogy a nyomozás során Raines vagy az ügyön dolgozó többi rendőr mit talál. Sőt, itt nem a cyber kütyük segítenek, amik egy szempillából megmondják a gyilkos tb-számát, hanem igazi, vérbeli nyomozói munka oldja meg az ügyeket.

Szégyen, hogy hét epizód után kaszálták ezt a sorozatot, ugyanis bőven futhatott volna még évekig, igazi kuriózumot víve a rendkívül unalmassá és egysíkúvá vált krimisorozatok műfajába!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..