Az X-akták behozta a misztikus-nyomozós vonalat a tévéképernyőkre, és ezt sok széria igyekezett lekoppintani. Az Y-aktáknak, vagy, ahogy sokkal kulturáltabban hívták később, a Pszi-faktornak például nagyon is jól sikerült a maga képére formálnia mind a misztikumot, mind a nyomozásokat. És voltak sorozatok, amiknek ez nem sikerült, na, a Csodák pontosan ilyen!
Paul Callan (Skeet Ulrich) a katolikus egyház nyomozója, akinek feladata megfigyelni és kielemezni a csodának hitt eseményeket, amikről eddig minden alaklommal kiderült, hogy logikus és természetese magyarázattal rendelkeznek. Paulnak a munka során a hite is megingott mind az egyházban, mind a vallásban. Azonban mentorának telefonja elirányítja őt egy kisfiúhoz, aki csodás tetteket hajt végre: meggyógyítja az embereket, azonban ennek ára is van és a gyermek állapota egyre inkább súlyosbodik, miközben szülei azon vitáznak, hogy érdemes-e használnia a képességét vagy sem. Azonban a fiú elég okos hozzá, hogy maga döntsön a sorsáról, és krízishelyzetben azt tegye, amit a szíve diktál, még akkor is, ha tisztában van a következményekkel.
Callan életében először valami csodálatosnak lesz a tanúja, de mivel bizonyítani nem tudja, így az egyház nem is veszi őt komolyan, azonban akad valaki, aki szeretné kamatoztatni Callan különleges adottságát, és bevetni őt a gyülekező sötétség ellen, aminek köszönhetően egyre több paranormális tevékenység történik az államokban és a világban.
Szeretem, mikor egy sorozat a misztikumokra épít, valahol engem is az X-akták vitt el ebbe az irányba, azonban a Csodák nem teljesen követte a „nagy előd” útját, és ebben rejlik az igazi hibája. Hiába a rejtély és a paranormális tevékenység, ha nem kapunk ehhez valamiféle épkézláb magyarázatot, vagy legalább igyekezetet arra, hogy emberi elmével felfoghatóvá váljon a rejtély. A Csodák alkotói azonban csak bedobnak egy misztikumot – azt is ímmel-ámmal – majd pedig rendes válaszok nélkül elengedik a nézők kezét, még több rejtvényt hagyva ezzel maguk mögött. És ez az a hiba, amit megannyi paranormális film vagy sorozat elkövetett az elmúlt évtizedekben, hogy nem adtak választ semmire, csak még tovább szőtték a rejtélyeket, amik egy idő után érdektelenné és valótlanná váltak – amúgy szerintem ez vezetett az X-akták végéhez is!
Ráadásul ebben a szériában a szereplők egysíkú karakterek, akikben semmi igazi potenciál nincsen, és bár jó volt nézni Skeet Ulrich-ot, azért értékeltem volna, ha kicsivel több színészi fortélyt vet be (legalább annyit, mint a Sikolyban). Az újdonsült főnökét, Alva Keelt alakító Angus Macfadyen valamivel több színészi repertoárt vonultatott fel, ám neki meg annyira túlmisztifikálták a karakterét, hogy semmi emberi vagy igazi nem maradt benne.
Nem mondom, hogy a Csodák rossz sorozat, de nem is jó, amolyan egyszer talán megnézhető, a maga felejthető tizenhárom epizódjával.
Szerző
