Interjú Bombicz Judit meseíróval

Nem csak a fantasy, krimi, thriller világában találkozhatunk jó írásokkal. Mai interjúmban Bombicz Judittal beszélgettem, aki gyermekmeséket ír és idén januárban jelent meg második mesekönyve. Engem elvarázsolnak meséi. Kifejezetten szeretem, hogy a történetei gyermekközeliek, erőszakmentesek és tanulsággal szolgálnak.

Szia Judit! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet. Nagy meserajongó lévén megtisztelő ez nekem. Mesélj kérlek egy kicsit magadról, mióta írsz meséket? Mi volt az, ami ebbe az irányba terelt?
Üdvözöllek! Először is köszönöm ezt a kedves felkérést. Erre képtelenség lenne nemet mondani, hiszen igazán megtisztelő számomra is. Kicsi korom óta nagyon szeretem a meséket. Édesanyám sokat mesélt, talán ott kezdődött minden. Szerettem kicsit elvonulni abba a varázslatos világba, ahol a mesék játszódnak. Körülbelül a tizenéves korom elején kezdtem kacérkodni az írással, de az még csak olyan kis próbálkozás volt. Tizennégy évesen írtam meg az első versemet, természetesen egy szerelem hatására. Nagyon sokáig csak verseket írtam, hol rosszakat, hol kevésbé rosszakat. Néha-néha akadt köztük elég jó is. Aztán húsz éves koromban megszületett a kislányom, aki elég keményen igényelte, hogy meséljek neki. Nagyon sokszor nem is mesekönyvből olvastam, hanem az éppen akkor kitalált történetekkel szórakoztattam, vagy altattam el. Viszont még ekkor sem jutott eszembe, hogy ezeket a meséket le kellene írni. Sokkal később, több év elteltével éreztem csak késztetést arra, hogy nekiálljak és írjak. Csak elkezdeni kellett, utána már jöttek maguktól a szavak, a történetek. Leginkább Judit lányom létezése adta a legnagyobb lökést ahhoz, hogy végre írott formát adjak a megálmodott meséimnek.

Nagyon szép utat jártál be, amin eljutottál a meseírásig, bár gondolom, azért akadtak olykor nehézségek is.
Igazad van, szép, de nehéz út volt ez. Hosszú évek álmodozásai, meddő próbálkozásai kísérték ezt az utat, mire végre eljött az első könyvem kiadása. Nagyon örültem ennek a kiadásnak, viszont később rájöttem, ezzel sajnos sokat nem értem el. Csupán csak annyit, hogy tudtam, hivatalosan megjelentek a mesék, amik nekem olyan sokat jelentenek. Megmagyarázom, mire gondolok. A hivatalos kiadás egy csodálatos dolog, és nagyon felemelő érzés. Az ember ilyenkor úgy érzi, valami maradandót alkotott, és már nem élt feleslegesen. Aztán jött a hidegzuhany, hogy hiába van a publikálás, ha olyan horror áron próbálja az akkori kiadóm értékesíteni, amit a magyar családok nem fognak kifizetni azért a kiadványért. Tegyük hozzá, nem is csodálkozom ezen, hiszen a kivitelezése elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Sajnos. Pedig egy író akkor létezik íróként, ha vannak olvasói, akiknek írhat.

Mivel kicsi korod óta szereted a meséket, ezért gondolom több meseíró műveivel is találkoztál. Van olyan, akinek munkássága kifejezetten nagy hatással van Rád?
Gyermekkoromban Benedek Elek meséit szerettem nagyon. Sok Andersen mesét is olvastam, de valamiért azok nem álltak hozzám nagyon közel. Egyébként örülök a kérdésednek, mert van nekem egy meseíró példaképem, akinek az életéről készült filmet többször is megnéztem. Meséit is olvastam már, melyekben főleg kisállatokról ír. Ő pedig nem más, mint Beatrix Potter, az első női meseíró, akinek a könyvei nyomtatásban megjelentek, a saját illusztrációival. Amikor elkezdtem meséket írni, akkor még nem sokat tudtam a hölgyről, de egyszer elém került egy meséje az interneten, és a meglepetéstől kutatni kezdtem utána, így találtam meg az életéről készült filmet is.

Már két mesekönyved is megjelent, mindkettőben tündéri szereplőkkel. Hogy találod ki a kis karaktereket?
Nos, karakterek? Nem igazán gondolkodom a karaktereken. Egyszerűen, ha már megvan egy történet témája, a karakterek szinte maguktól jelennek meg a gondolataimban. Igazság szerint leginkább emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról szeretek írni, s valamiért a kisegereket nagyon szeretem beleszőni a történeteimbe.

Nekem is feltűnt, hogy sok meséd szereplői a kisegerek. Csak hogy párat említsek a Mesék elalvás előtt című mesekönyvedből, itt van mindjárt Cincogó, Cincin, Egerentyű vagy Vili. A gyerekek sokat tudnak tanulni a mesék által és ehhez szerintem segítséget nyújt a szép illusztráció is. Hogy találtátok meg egymást Hiczkó Zsuzsannával, aki a második mesekönyvedet illusztrálta?
Zsuzsit már kisiskolás kora óta ismerem, hiszen egyidősek a lányommal. Viszont sosem tudtam, hogy ilyen ügyesen rajzol. Van a Facebookon egy szerzői oldalam, ahol közzétettem egy felhívást, melyben illusztrátort kerestem a kéziratomhoz. Mivel egy évente megjelenő könyvsorozatba is írok meséket, az éppen aktuális történethez Zsuzsi rajzolt egy nagyon aranyos képet. Olyat, amibe azonnal beleszerettem. Ezután már szinte minden ment a maga útján, és a vége az lett, hogy ő lett a meséim nagyszerű illusztrátora.

Zsuzsi rajzai valóban nagyon édesek és kedvesek. Apropó az évente megjelenő mesekönyv. Úgy tudom, hogy az idei pályázaton is részt vettél és a most megjelent kötetben is szerepel egy meséd. Hogy találtad ezt a pályázatot?
Igen, az idei pályázatra is küldtem mesét, sőt, saját illusztrációt is. Mindkettő benne lesz az új kötetben. Viszont most nagyon őszintén mondom, hogy nem emlékszem, hogyan is találtam rá erre a lehetőségre az interneten. Igaz, sokszor keresgélek irodalmi pályázatokat, így nagyon valószínű, hogy ezek között találhattam rá anno.

Mondhatjuk azt, hogy igen sok antológiában jelent már meg meséd. Sőt, az első önálló mesekönyved, a Csodák könyve újra nyomásának az előkészületei is zajlanak. Ez a kötet már kicsit nagyobb gyerekeknek szól, mint a Mesék elalvás előtt. Mondanál pár szót Fanni és Péter kalandjairól esetleg? Miért pont ezek a nevek?
Lényegében az önálló mesekönyvemből egy, úgymond újrakevert változatot szeretnék majd megjelentetni, hiszen az első kiadásban csak a szöveg volt jelen. Most pedig Zsuzsi készíti a mesékhez a csodálatos illusztrációkat. Jelenleg még az első lépéseket tesszük az új, szebb és jobb megjelenés érdekében. Reménykedem, hogy sikerülnek a terveim ezzel a könyvvel kapcsolatban, ami jól látod, tényleg kicsit idősebbeknek szól. Bár a kisebbek is élvezhetik majd, hiszen a sok színes rajz az ő figyelmüket is leköti. Ebben a könyvben öt, kicsit hosszabb lélegzetvételű mese szerepel, amik külön-külön is megállják a helyüket, de mégis egymáshoz tartoznak. Főleg a két főszereplő gyermek az összekötőkapocs, hiszen az ő kalandjaikról lehet olvasni a történetekben. A neveken sem szoktam gondolkodni, ahogy a karaktereken sem. Amikor elkezdtem írni az első mesét a sorozatból, ez a két név ugrott be elsőként, így maradtak is. Semmi különösebb indíttatásom nem volt, hogy Fanni és Péter legyen a két főszereplő. Egyszerűen csak az első gondolatom volt.

Szívesen szövöd bele meséidbe a karácsonyt is, több mesédnél is találkoztam már vele. Jól sejtem, hogy közel áll a szívedhez ez az ünnep?
Az nem kifejezés, hogy közel áll hozzám a karácsony. Pedig ehhez az ünnephez sajnos két rossz emlék is fűződik, hiszen Nagypapám és Édesanyám is ebben az időszakban hunyt el. Szerencsére el tudok vonatkoztatni ezektől a rossz élményektől a karácsonnyal kapcsolatban, és minden évben erősen készülök rá. Ugyanígy nagyon szeretek írni is erről az időszakról. Valószínűleg azért szeretem ennyire, mert gyermekkorom karácsonyai nagyon szépek, bensőségesek és szeretettel telítettek voltak.

Hamarosan itt lesz idén is a karácsony, készülsz esetleg az oldalon egy karácsonyi meglepetés mesével a rajongóknak?
Akár még az is lehetséges, de ha bármit is elárulok a karácsonyi tervekről, akkor már nem lesz meglepetés. Viszont meghirdettem egy sorsolást az oldalon. Arra törekszem, minél több embert hozzak közelebbi kapcsolatba az irodalommal, az olvasással, hiszen ilyenkor egy teljesen más világba kerülhetünk, ahová a valóságban nem sikerülne. Tehát – talán nem is olyan soká –, kisorsolok valakit, akinek ajándékba írok egy személyre szóló mesét, akár úgy, hogy a szerencsés megadja a témáját is a történetnek. Nem lehetetlen, hogy ez éppen majd a karácsonyi ünnepek közelében teljesül.

Oh, micsoda remek ötlet! Biztosan nagyon boldog lesz a szerencsés nyertes. Mint több kötetes meseíró, tudnál esetleg bármi ötlettel, jó tanáccsal szolgálni azoknak, akik erre a szép pályára szeretnének lépni?
Leginkább azt tudom tanácsolni minden kezdő írópalántának, hogy merjenek tényleg nagyot álmodni, és soha ne adják fel ezeket az álmokat. A cél eléréséhez általában rögös út vezet, és az akadályozó problémákat meg kell oldani, nem pedig kikerülni, mert azok visszatérnek. Kell ehhez egy jó nagy adag kitartás, kell hozzá önbizalom, és ne szégyelljenek véleményt kérni olyanoktól, akik valamilyen szempontból értenek az irodalomhoz és a magyar nyelvhez, akár tartalmi szempontból, akár helyesírással kapcsolatban, hiszen ez nagyon fontos. A negatív vélemények miatt soha nem szabad megsértődni, inkább a saját javukra kell fordítani, mert az építő kritikákból nagyon sokat lehet tanulni. Végül még egy tanács: olvasni, olvasni, és olvasni, hogy minél nagyobb szókincsre tegyenek szert, amit majd használni tudnak saját írásaikban is.

Judit, nagyon szépen köszönöm még egyszer, hogy elfogadtad az interjú felkérésem, még nagyon sok csodaszép mese megszületését kívánom és sok-sok mesekönyv megjelenését!
Köszönöm a lehetőséget, hogy éppen rám esett a választásod. Nagyon szívesen válaszoltam a kérdéseidre! Ha rajtam múlik, biztos, hogy még nagyon sok mese fog megszületni, amiket remélhetőleg nagyon sok gyermek fog olvasni, vagy meghallgatni.

Karácsony közeledtével bennem mindig újra és újra feléled a meséket szerető kisgyermek. Ha ezzel Ti is így vagytok, akkor a Mesék elalvás előtt szerethető karaktereivel elrepülhettek Ti is a csodák világába.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..