Valamivel visszafogottabb epizód lett az eheti, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna tele csavarokkal – de azért akadt benne pár apróság, ami valamiért nagyon nehezen akart leesni a szereplőinknek.
Michael, kezdeti sikerei után jobban be tudott illeszkedni a hajó körforgásába, ehhez mondjuk nagyban hozzájárult Tilly jelleme is, aki a múltkor elárult, hogy kapitány szeretne lenni, ehhez pedig Michael úgy tűnik, örömmel asszisztál. Ennek köszönhetően Tilly lesz kvázi Michel érzelmi iránytűje, és egyúttal szociális segítője is, ami abban is megnyilvánul, hogy azonnal kiszúrja a hajó újoncát, és kertelés nélkül csatlakozzon is hozzá a reggelinél.
Michael azonban hirtelen rosszul lesz, és szó szerint Sarek elméjébe esik bele. Ébredése után kiderül, hogy a vulkáni nagykövet eltűnt, és bár a flotta tiltakozik, Lorca azonnali mentőexpedíciót indít. De a hely, ahol Sarek hajója eltűnt árnyékolja az érzékelőket, így újfajta megoldásra van szükség, hogy megtalálják.
Ash Tyler (Shazad Latif) komoly bátorságról és kitartásról tett tanúbizonyságot, mikor a klingonok hajóján volt fogoly, jogos tehát a kapitány érvelése, hogy szüksége van a férfira – bár a hirtelen nagy előléptetés lehet pár tisztnek szúrni foglya a szemét később.
Történet szempontjából nem nyűgözött le annyira a mostani epizód, inkább a történések szereplőkre gyakorolt hatása volt, ami igazán megfogott. Érdekes Ash személyisége, kíváncsian várom, hogy mi többre képes még azon túl, hogy nagyon jó a harcászatban. Tilly minden alkalommal mosolyt csal az arcomra, és ez most sem történt másként – különösen a reggelinél volt egyszerre kedves és gondoskodó.
Érdekes látni, hogy a vulkáni neveltetésű Michael hogyan viszonyul az emberi érzelmekhez, miképpen próbálja feldolgozni és kezelni, és hogy mennyivel őszintébb, mint a legtöbb ember – ez pont a vulkáni neveltetésből adódik, aminek behozataláért külön piros pont jár az alkotóknak. Ash és Michael között jól működik a kémia, bár nehezemre esik elképzelni őket egy párként – remélem, az alkotók nem engednek a fanservice-nek.
A legérdekesebb most a kapitány volt, aki teljesen új oldaláról mutatkozott be, sőt, szöges ellentétben áll minden korábban ismert Star Trekes kapitánnyal – és ez nagyon tetszik. Lorca egy sérült, komplexusokkal küzdő ember, tele sértődéssel, haraggal, bosszúval és fájdalommal. Még soha nem volt hozzá hasonló kapitányunk, mivel eddig mindenki – Kirk, Picard, Janeway, Archer, és Sisco – egy erkölcsileg magasan álló, nehezen megingatható személy volt, akiknek érzelmi iránytűje ritkán lengett ki.
De Lorca más, nagyon más, és maga a Discovery is más – egy sokkal sötétebb tónusú széria, ahol nem félnek keményebb témához nyúlni – és ezzel (is) megvettek kilóra.
Szerző
