Star Trek: Discovery S01E07 – Magic to Make the Sanest Man Go Mad

Nem szeretem azokat az epizódokat, ahol az idővel játszanak, mivel általában elrontják azokat, és csak igen kevés mű képes tartani a logikai kohézióját (persze tisztelet az olyan kivételeknek, mint az Érkezés vagy a Terminator: Genesys). Ráadásul, ha egy sci-fi azzal játszik, hogy szereplőink újra és újra ugyanazt a rövid szakaszt élik meg, nos, gyenge vagyok, és egyszerűen átpörgetem ezeket. Ennek megfelelően már nyúltam is volna a távirányítómért, mikor a Star Trek: Discovery újat tett le az asztalra, és bizony nem is pörgettem bele egy pillanatra sem!

A Discovery fedélzetén egy kisebb bulit tartanak, a Föderáció háborúban elért sikereit megünnepelve, és ahol Tilly igazán jól érzi magát, ellenben Burnham már kevésbé. Azonban őt, és Tylert a hídra szólítja a kapitány, mivel egy különös tárgyat vettek észre az űrben, amiről gyorsan kiderül, hogy egy igen ritka űrbéli élőlény, aki ráadásul valamilyen sérüléstől szenved. A raktérbesugárzás után azonban kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben az állattal.

A hajóra kerül ugyanis valami, amivel minden esemény megismétlődik, és amit kizárólag Stamets vesz észre, mivel ő a spórahajtómű miatt kikerült a megszokott térből és időből. De ez még kevés ahhoz, hogy meggyőzze a legénységet, hogy komoly fenyegetésnek vannak kitéve, és hogy csakis közösen győzhetnek ebben a harcban, ahol az idő a legnagyobb ellenségük.

Egy meglehetősen érdekes epizódot kaptunk a héten, ami kissé klisésen indult, de a folyamat már közel sem nevezhető annak. Stamets hadnagy ismét vitte a prímet, pláne mivel a spóra-hajtómű hatására olyan furcsa viselkedéseket produkál, hogy már aggasztóvá válik. Anthony Rapp zseniálisan játszik – mondjuk ezt már régóta tudom – de hihetetlenül jó érzékkel váltogat a humoros Stamets, a morgós Stamets, és az okos Stamets között.

Bár nem szívlelem a romantikus szálakat a sci-fikben, általában túlságosan nyálasra, kiszámíthatóra vagy éppen laposra sikerednek, de ez a mostani bájos volt, és kíváncsivá tett, hogy még mit hoznak ki belőle.

Az epizód csúcspontja most egyértelműen a közös munka, az, ahogy a Discovery teljes legénysége egyöntetűen összedolgozik a sikerért, és ahol a kapitány is hajlandó fejet hajtani egyik tisztjének a sikerért. Tetszik, ahogy a hajó egyre összetartóbbá válik, és kialakulnak a kötődések. Plusz Lorca megmutatta, hogy ő azért egy jó kapitány, persze nem olyan erkölcsileg hibátlan, mint mondjuk Picard, de a jó szándék vezérli, csak hajlandó olyan módszerekhez is nyúlni, amihez más nem.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..