Szórakoztató, vicces, de igazából semmi különös.
Bert felkéri Sheldont, hogy dolgozzon együtt vele egy projekten, Sheldon azonban ózdkodik ettől – mert bár ugyan érdekelné a téma, a geológiát még mindig méltóságán alulinak tartja, és attól is retteg, ártana a hírnevének, ha kiderülne, geológiával is foglalkozik. Ezért, bár elfogadja Bert ajánlatát, mindenki előtt titkolja, mit is csinál, aminek nyomán egyre cifrább hazugságokba keveredik. Mindeközben Raj ismét összefut Bernie munkatársával, Ruchival, és második találkozásuk sokkal jobban sül el, mint az első, a lány azonban csak „laza kapcsolatot” akar, ami igencsak próbára teszi Rajot, aki hajlamos mindenkiben a lelkitársát látni.
Ülök a billentyűzet fölött, és azon agyalok, mit is írthatnék, ugyanis a bevezető sorom nagyjából le is fedi az egész epizódot: jó volt, élveztem, de igazából semmi sem maradt meg bennem belőle annyira, hogy arról érdemben tudjak írni.
Sheldon sztorija a nagyjából tipikus ívet írta le: a pasas saját, excentrikus jelleme, valamint részben az egója, részben amiatt, hogy tudtán kívül sért meg embereket, galibába kerül, feléled a lelkiismerete, próbálja rendbe tenni a dolgokat, de az nem teljesen sikerül. Ez a cselekményt nagyjából le is fedi, bár azért ennél több volt a sztoriban: az például egész jó volt, amikor Sheldon Pennytől kért tanácsot, amikor nem akarta bevallani Amynek, merre is jár, vagy amikor elment bocsánatot kérni Berttől, akinél ott találta Leonardöt.
Szóval Sheldon szála vicces volt, és illet is a karakterhez, de túl sok nyomot nem hagyott bennem. Raj története viszont ennél kicsit hangsúlyosabbnak tűnt számomra. A készítők ügyesen hozták vissza Ruchit, azt a nőt, aki korábban Rajnak és Stuartnak is kosarat adott. Most azonban kiderült, hogy mégis van bennük közös Raj-dzsal, ami gyorsan szexhez is vezetett. A konfliktus azonban csak itt kezdődik, mivel tudjuk, hogy Raj előszeretettel lovallja bele magát minden kapcsolatba, miközben Ruchi viszont éppen nem keres semmi komolyat. Ez egyfelől egy nagyon érdekes – és vicces – beszélgetéshez vezetett kettejük közt arról, hogy vajon létezik-e olyan, hogy lelki társ, másfelől pedig lehetőséget adott az íróknak, hogy ügyesen eljátszadozzanak Raj-dzsal. Szóval kifejezetten tetszett ez a szál, és remélem, hogy a jövőben még viszont látjuk majd Ruchit.
Tehát összességében jó volt ez az epizód, a maga „egyszer elmegy”–módján, azonban igazából semmi különleges nem történ benne, semmi olyan, ami igazán megragadott volna. De attól még jól szórakoztam.
Szerző
