Vannak olyan történetek, amikre a legtalálóbb szó a gyönyörű: mert megérinti a nézőt, mert hozzátesz valamit a világhoz, mert elgondolkodtad, mert megríkat, mert megtanít valami nagyon fontos dologra – az Isteni sugallat pedig pont egy ilyen széria.

Joan Girardi (Amber Tamblyn) egy átlagos középiskolai lány, átlagos középiskolai gondokkal, ám betoppan az életébe Isten, ugyanis kiderül, hogy ő Jean D’Arc reinkarnációja, és különleges sorsra hivatott. De ahelyett, hogy karddal hadonászhatna, vagy harcedzett paripán rohanna csatába, Joannak kevésbé látványos cselekedetekkel kell megváltania a világot. Például be kell ajánlania egy osztálytársát az anyja által tartott művészeti kurzusra, be kell indítania az otthoni mosógépet, vagy éppen önkénteskednie kell és gyerekekre vigyáznia.

És míg Joan csak egy apró szeletét látja a világnak, azonban a változások bekövetkeznek, még úgy is, hogy ő csak utólag értesül róla, vagy éppen rá sem ébred, hogy egy olyan elenyésző tett, mint a kedvenc sütemény megtalálása mennyire meg tudja változtatni valakinek az életét.

Bár a magyar címfordítás sokakból már alapból egy nemtetszést válthat ki, pláne ha bele is néznek egy epizódba, és kiderül, hogy főszereplőnk Istennel beszélget, de aki hajlandó félretenni a prekoncepcióit, az valami igazán csodálatos dolgot tapasztalhat meg. Az Isteni sugallat úgy nyúl a valláshoz, kereszténységhez, hogy nem tör pálcát felette, miközben megmutatja, hogy a hit ereje – legyen az a magunkba, vagy másokba vetett hit – micsoda dolgokra képes. Egy aprócska tett, egy mosoly, vagy egy kedves gesztus mekkora hatással lehet az életre.

Joan nem kifejezetten vallásos ember, édesapja már annál inkább, de még így sem nevezhető a Girardi család vallásosnak, de – és ez az egyik fontos mondanivalója a történetnek – nem határozza meg a hited, hogy jó ember vagy-e vagy sem.

Joan nem jár templomba, mégis jótetteivel szebbé teszi a világot, még akkor is, ha elront valamit, vagy ha ő maga nem is érti az egészet, de hisz. Hisz, mert a tapasztalata megmutatta neki, hogy amikor a különböző alakban felbukkanó Isten megbízza valamivel, abból valami jó fog kisülni. Hisz, mert minden nehézség ellenére jól esik neki, amit tesz. Hisz, mert olykor nincs mása, csak a remény, hogy nemsokára jobb lesz.

Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélnem a sorozatról, összeszámolni sem tudom, hány alkalommal pörgettem végig a sorozatot, és tekintve hogy csak két évadból áll, a végén mindig sírhatnékom támad – ugyanúgy, mint a Firefly esetében. A második évad végére olyan új szereplőt kaptunk Wentworth Miller személyében, akinek játékát öröm lett volna nézni, Miller és Tamblyn között annyira jól működött a kémia, hogy még évekig szívesen néztem volna.

Az Isteni sugallat úgy szól a hitről, hogy az igazi értékét fogja meg, és úgy hat a világra, ahogy Isten utasítja Joant, apró pici léptekkel, kedves tettekkel és olyan mondatokkal, amik örökre velünk maradnak!

„A szeretet a fény az univerzumban, és egy ekkora fénynek az árnyéka is nagy”

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..