Az eheti rész a korábbiaknál valamivel kevésbé volt vicces, viszont Sheldon egy nagyon fontos jellemzőjének, a képregények iránti rajongásának eredetét tárta fel.
Egy átlagos hétköznap reggellel indul a történet. A Cooper család a szokásos reggeli tennivalókat intézi, a gyerekek reggeliznek, mikor Sheldon torkán megakad egy darab kolbász, és majdnem megfullad. Apja, George a Heimlich műfogást alkalmazva menti meg a kisfiú életét.
Az iskolában Sheldon ismét összefut Tammel, a vietnámi fiúval, aki nagy képregényrajongó. Sheldon azonban nem osztozik vele ebben a szenvedélyben, mivel szerinte a képregény a dedósoknak való, gyermeteg dolog.
Úgy fest, a reggeli trauma nem múlik el nyomtalanul, mivel Sheldon a szilárd étel gondolatától is irtózik, retteg attól, hogy megismétlődhet vele a baleset, és megfullad. A szülei egy ideig kétségbeesve nézik, hogy a gyerek nem eszik semmit, majd Mimó áttér a pépesítésre. Azonban mivel hosszútávon nem lehet az a megoldás, hogy a steaktől a dobostortáig mindent ledarálnak, ezért Mary úgy dönt, ideje terapeutához vinni a kisfiút. Sheldon a gyerekpszichiáter, Dr. Goetsch (John Hartman) rendelőjében talál egy halom X-Men képregényt, amit unalmában átlapoz, majd ráébred, hogy rengeteg a közös vonás benne és a különleges, más emberek által meg nem értett, sőt üldözött mutánsokban.
Később Tammel elmegy egy képregényüzletbe, ahol új hősöket fedez fel, majd némi gondolkodás után arra jut, hogy újdonsült példaképeihez méltóan neki is szembe kell néznie a félelmeivel, legalábbis ami a szilárd ételeket illeti.
Bár a Young Sheldon engem már az előző résszel kilóra megvett, azt egyértelműen ki tudom jelenteni, hogy az eddigi leggyengébb részt kaptuk most meg, amiben sem a humorfaktor, sem az érzelmi oldal nem volt olyan erős, hogy nyomot tudjon hagyni. Viszont mint minden eddigi rész, ez is újabb kockákat tett hozzá Sheldon személyiség-mozaikjáhóz. Az eddigi részek humora ellenére lehetett sejteni, hogy a sorozat fő értéke hosszútávon nem a 20 percnyi gondalan nevetgélés lesz. Bár minden epizódra jut helyzetkomikum, és a karakterekben is bőven van potenciál, de részről részre kerülnek elő kisebb-nagyobb konfliktusok és tragikus elemek, ebben a részben például már bepillantást kaphattunk az iskolai cikizésbe is, ami Sheldont éri. Úgy vélem, a későbbiekben ez a szál – a bullying- egyre csak erősebb lesz. A széria elsősorban arra fekteti a hangsúlyt, hogy kibontsa Sheldon múltját, a családi hátterét és az őt ért, a személyiségét formáló eseményeket, ez pedig túlnyomó részt nem vidám – viszont egy vérbeli Big Bang– fan számára rengeteg utalást és easter egget rejt.
Szerző
