Teljesen véletlenül akadtam rá a sorozatra, de nagyon gyorsan berántott magába. Legrövidebben úgy tudnám jellemezni, hogy a huszonegyedik századi Szupercsapat, csak a főszereplőink ezúttal nem katonák, hanem tolvajok.

Nathan Ford (Timothy Hutton) biztosítási ügynökként dolgozott, bejárta a világot, miközben arra kereste a választ, hogy az adott műkincset valóban ellopták-e, és ha igen, akkor ki lehet a tettes. Azonban fia tragikus halála teljesen szétzúzta karrierjét és magánéletét: elvált feleségétől, miközben barátját és munkaadóját hibáztatta a fiú haláláért, akit meg lehetett volna menteni, ha megkapja a biztosítási összeget. Miközben a bosszún járt az esze, belebotlott olyan emberekbe, akiknek még nm késő, és meg lehet menteni az életüket, vissza lehet szerezni azt, amit elvettek tőlük, csak éppen nem a törvény eszközeivel.

Egy férfi megbízásából Ford összeáll a szélhámos Sophie Devereaux-val (Gina Bellman), a mestertolvaj Parkerrel (Beth Riesgraf), a számítógépzseni Alec Hardisonnal (Aldis Hodge), és a verőember Eliot Spencerrel (Christian Kane). Bár mind az öten különböznek, mégis annyira hatékonyak együtt, hogy hihetetlen összeget zsebelnek be egyetlen melóval, így Fordban feltámad az ötlet, hogy talán együtt maradhatnának, és ezúttal nem azért lopnának vagy csalnának, hogy maguknak pénzt keressenek (hiszen az már van bőven), hanem hogy másoknak segítsenek.

A srácok szépen lassan kezdenek összeszokni, megtanulják a másik szakma csínját is, miközben együtt dolgoznak, és bár vannak hullámvölgyeik, a közös csapatmunka annyira megváltoztatta őket, hogy mikor szorul a hurok a csapat körül, nem elvállnak útjaik, hanem még inkább összekovácsolódnak. A tetteikre pedig egyre nagyobb szükség van egy olyan világban, ahol egy vállalat ellophat egy szabadalmat, ami milliókat menthetne meg.

Bár az elején a karakterek a sztereotípiáknak megfelelően viselkednek, szép lassan megmutatják igazi arcukat, hátterüket, és hogy sokkal komplexebbek annál, mint első ránézésre tűntek. És ez sokkal hitelesebbé is teszi őket, hiszen egy ember néha hibázik, vagy van olyan tette, amire nem büszke, d olyan is, amire igen. Külön kedvencem Hardison, aki mindig valami igazán geek beszólást enged el, de rajta – meg persze a nézőn – kívül senki sem érti.

Nagyon megkedveltem Dean Devlin sorozatát, még ha nem is hagy akkora nyomot, mint mondjuk a Trónok harca, vagy a Walking Dead, mégis epizódról epizódra magas minőséget nyújtott, remek karakterekkel, és egyedi történetekkel. Okkal hasonlítottam a Szupercsapathoz a sorozatot, amit bár agyon kedvelek, meg kell hagynia, hogy epizódról-epizódra pontosan ugyanaz történt mindig. A Lépéselőnyben azonban sok fordulatot tartalmaz, és valahogy mindig sikerül kicsit elkapni a néző drámai hangulatát, és megtekerni.

Hihetetlen vendégszereplő armadát is kaptunk az öt évad alatt: Adam Baldwin, Jery Ryan, Wil Wheaton, Goran Visnjic, Mark Sheppard, Clayne Crawford…

A Lépéselőnyben az a széria, amit bárkinek nyugodt szívvel tudok ajánlani, mert magával ragadó és egyedi stílussal rendelkezik, remek szereplőkkel, ütős színészi játékkal, és még ütősebb csavarokkal tarkított történettel!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .