*** SPOILERVESZÉLY! ***
A két kötetes írónő második könyve egyszerűen beúszott a látóterembe, én pedig mit sem sejtve a kezembe vettem … aztán elmerültem és egyszerre a víz mélyén kötöttem ki én is. Megkapó borító, érdekes történet, jó fordítás. Nekem ezt jelenti A víz mélyén.
„Nel Abbott halott – mondta.
– A vízben találták meg. Beleugrott.”
Ehhez a könyvhöz hasonlóképpen jutottam hozzá, mint Dennis Lehane: Viharsziget című könyvéhez, vagyis barátnőm kérésére vettem meg, hogy majd alkalom adtán odaadjam neki. Az első, ami feltűnt, a csodálatos kék színű védőborító. Amúgy is szeretem a kék színt, de a kéknek ezt az árnyalatát pedig kiváltképp. Ami még nagyon tetszett, hogy a védőborítás alatt a könyv teljesen fekete.
Az írónő első könyve, A lány a vonaton kívánságlistás nálam azóta, hogy láttam a belőle készült filmet, ami végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Ebből arra következtettem, hogy a második könyve is hasonlóan érdekes lehet, de sosem gondoltam, hogy hamarabb fogom olvasni, mint az elsőt. Viszont nem tudtam neki ellenállni. Kezembe vettem és amikor a végére jutottam, akkor vettem barátnőmnek egy másik példányt, mert ezzel a kötettel egymásra találtunk.
A történet egy haláleset körül forog, és bevallom őszintén, bár Nel személy szerint nem jelenik meg a történetben, valójában nekem ő az igazi főszereplő. Jules (Nel húga) értesítést kap, hogy nővére a folyóban lelte halálát, nyomozás folyik, ezért hazautazik gyermekkora színhelyére, ahol feltörnek belőle régi, szomorú emlékei. Próbál zöldágra vergődni unokahúgával, Lenával, aki kifejezetten ellenáll nénikéje közeledésének és őt hibáztatja. A könyv sok szereplőt vonultat fel, így ugyanolyan fontos szerep jut Jules és Lena mellett a haláleset körülményeit kivizsgáló nyomozóknak, Lena barátnőjének, Katie-nek, az ő édesanyjának, Louise-nak is, de még a történelem során a folyóba fulladt nőknek is. Természetesen – egy jó krimihez illően – a történet legvégéig nem jöttem rá, hogy mi is történt itt valójában, ki mit tett vagy éppen mit nem tett, és kinek mekkora a felelőssége a könyvet átívelő – jelenlegi és régi – halálesetekben. Az biztos, hogy a vége egészen meglepő fordulatban teljesedik ki. Nagyon jól szemlélteti az emberi naivitást, azt hogy a szeretet hogy tudja elhomályosítani az ember észszerű gondolkodását, vagy hogy egy gyerekre mekkora súllyal nehezedik rá, ha ígéretet tett egy számára fontos személynek.
A karakterek nagyon szépen kidolgozottak és szinte mindegyik jelentősebb karakterfejlődést mutat. Jules gyerekkori emlékeiből kiderül, hogy milyen volt gyereknek, ezzel szemben egy nagyon más felnőtt nővel találjuk magunkat szembe. Lena elutasító magatartása is enyhül, és Louise is idővel belátja, hogy a könyv elején tanúsított magatartása talán nem a legmegfelelőbb volt. Élmény volt olvasni, látni, átélni ezeket a változásokat.
A könyv szerkezeti felépítése egészen fantasztikus a naplószerűsége miatt, ám ebben is rendhagyó. Bevallom először kifejezetten furcsa volt, de ahogy haladtam előre egyre inkább megtetszett, sőt.
Nagyon fontosnak tartom, hogy egy történet, egy könyv milyen formában kerül nyomtatásra, hogy azt mégis hogy szervírozzák. Itt nem arra gondolok, hogy mekkora a betűméret – bár sokszor az is fontos – vagy arra, hogy kemény vagy puhafedelet kap, hanem inkább arra, hogy milyen a tagolása. Ebben a kötetben nagyon jól alakította ki az írónő, a szerkesztője vagy bárki, akinek ez az ötlet kipattant a fejéből, hiszen minden nagyobb rész a dátummal kezdődik és minden kisebb fejezet a történetet éppen mesélő, átélő karakter nevével. Ami még nagyon megfogott ebben a szerkesztési formában – ez pedig szerintem teljes egészében az írónő érdeme –, hogy a főkarakterek mindig E/1-ben beszélnek, míg a kevésbé fontosabb szereplőkről E/3-ban ír. A már elhunyt nőkre való visszaemlékezéseket dőlt betűvel nyomták, és számomra ez is adott egy pluszt.
A történetben éles ugrálások vannak az időben, de ez szükséges ahhoz, hogy a végére mindent megérthessünk. Kellenek, hiszen ezek nélkül nem lennének visszatekintések, akár az 1800-as évekbe, Jules gyerekkorába, pár évvel korábbra vagy akár pár hónapra visszamenve. Ezektől lesz végül egy kerek egész, egy nagy döbbenet a befejezés.
A történet élvezhetőségét nem csak a jól megírt történet, a jó szerkesztés segíti, de nagy mértékben hozzájárul a fordító munkája is. Magyar nyelvre Tomori Gábor író, műfordító ültette át, aki nagyon jó munkát végzett. Köszönöm neki, hogy egy élvezhető, csodás magyar fordítással lepte meg az olvasókat.
Aki szereti a krimi, a thriller vagy pszicho-thriller műfaját, azoknak bátran ajánlom Paula Hawkins második könyvét. A hölgy egy izgalmas, sokszor erősen letehetetlen történetet írt és tár az olvasók elé. Hangsúlyt kap benne a nők elleni erőszak, felhívja a figyelmet a fiatalok lelki problémáira és a szülők nehéz helyzetére, miközben az emberi gyarlóság, a szeretet – szerelem valamint az elfogadás utáni vágy nehézségeit is beleszövi a sorok közé.
Szerző
