Sokan eléggé vegyesen állnak ehhez a filmhez, mely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy megfelelő évfordulós filmként továbbvigye a majd 25 éve legyártott sorozat emlékét. Bár ismerem a sorozatot, a Batman and Harley Quinn őszintén szólva engem teljesen más miatt fogott
meg.

A történet középpontjában ismét csak bőrzubbony (és a már Éjszárnyként tevékenykedő Grayson) van a középpontban, ellenfelük Méregcsók, aki a Növényemberrel összefogva akarják radikális természetvédő aktivitásukat emberellenes szintre emelni. Ám van egy probléma, nem tudni hol rejtőznek a gonoszok és csak egy ember van, aki segíthet a duónak: Harley Quinn. Miután sikerül az egykori agydokit meggyőzni a küldetés fontosságáról, közösen elindulnak megkeresni az agresszív vegetáció kiagyalóit.

Sok kritikussal ellentétben bennem eléggé pozitív benyomást tett a film – és nemcsak a hírhedtté vált jelenete miatt -, hanem azért is, mert végre nem csak Batman-an van  hangsúly. Remekül hagytak levegőt a többi karakternek is az éterben, akiket olykor új oldalukról is meglehetett ismerni: Dick itt már  különálló szuperhős, de még mindig Bruce árnyékában érzi magát, és csak úgy ég a bizonyítási vágy miatt, de még így is megmaradt egy többnyire megfontolt és emberséges karakternek. Poison Ivy is hozta a tőle elvárt radikális természet védelmében harcolni vágyó nőt, akit némileg megbolondított a másvilági kóró,  de még ők is eltörpülnek egy karakter változásához képest.

Ez pedig nem más, mint Harley: ugyanis az utóbbi évek filmjei után lényegesen nagy volt a visszatérés a korábbi, ártatlan bajkeverő mivoltához – és az is nagyon jót tett neki, hogy kikerült Joker befolyása alól. Sokkal józanabb és kevésbé irritáló, valamint nagyon szép volt, ahogy a film bemutatta az ő útkeresésnek a viszontagságait is. Mert bizony a jó úton elindulni próbálok korábbi börtöntöltelékek élete koránt sem olyan szép  és rózsás.

Mert a film nem véletlenül viseli a Batman and Harley Quinn címet. Harley itt ugyanolyan fontosságú – ha nem fontosabb-, mint Bruce, akinek a párbeszédeinek a nagy része ismét csak tükrözi a morgó, bizalomra közel képtelen hőst, akinek eddig is megismerhettük. Persze bizalmatlansága Harley felé a múlt tapasztalatai miatt nem alaptalan, de én valahogy egy visszatérő hibának találom azt Bruce-ban, hogy minden csak feketében és fehérben lát – és számára a kettő között nincs átmenet. A film végére persze ő is enyhül – elsősorban Éjszárny biztatása miatt -, és az mér csak hab volt a tortán, hogy Mocsárlény is tiszteletét tette a filmben, mint a természet bölcs “örök” szava.

Őszintén szólva, én nem értem, miért kukacoskodnak annyit ezzel a fimmel, és használják dühöt okozó gumicsontnak a kritikusok: a humor – amit elsősorban Harley szolgáltat – a régi sorozat stílusát idézi, akárcsak a grafika is. Voltaképpen a film cselekménye is olyan, mintha egy hosszabbra nyújtott epizód lenne a sok között, csak több, mint húsz év készítési eltéréssel.

A Batman and Harley Quinn, bér rendelkezik magyar szinkronnal, itthon nem lett annyira beharangozva, ennek ellenére egy élvezhető, szerethető film, és a legtöbb pontjában méltó egy megemlékezéshez.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .