Amíg a The Expanse újabb évadára vártam, gondoltam bedarálok egy régóta listán lévő sci-fit, a Killjoys-t, amit persze egy popcorn sci-finek gondoltam, amolyan édes bűnbeesésnek a műfajon belül, ám ehelyett kaptam egy rendkívül sztereotip szériát, ami csak egy dolgot tud jól csinálni, túlozni.

Az emberiség kinőtte a Földet, és távoli univerzumokba utazott, ahol új kolóniákat, új szabályokat és új vallásokat alkotott. Ilyen világ a Quad is, ahol egy nagyvállalt ural mindent –a termelést, az emberek mindennapjait, az élelemellátást, az oktatást – és ezt a nagyvállalatot kilenc előkelő család vezeti, megosztván egymás között a hatalmat. Ugyanakkor akad egy semleges fél, a Befogók szövetsége is, akik nem állampolgárok, nem rendelkeznek jogokkal, cserébe bárhol szívesen fogadják őket, legyen az egy elhagyatott űrhajó, egy kétes besorolású űrállomás vagy egy szent templom.

Dutch (Hannah John-Kamen) befogóként dolgozik legjobb barátjával, és társával, Johnnal (Aaron Ashmore), és szuper hajójával, Lucyval. azonban John eltitkolt egy esetet Dutch elől, aminek következtében a nő múltjából ismét felbukkan az a személy, aki elől menekülni próbált. Johnt a jó szándék vezérelte, mivel évek óta ne látott testvérét, D’avint (Luke Macfarlane) mentette ki egy rabszállító hajóról. A duó már trióra bővülve azonban sokkal többre hivatott, mint sem szökevények befogása, és ez hamarosan az életüket is veszélybe sodorja, miközben a mindent uraló és irányító nagyvállalat olyan döntéseket hoz, amellyel a rabszolgaként dolgoztatott emberek sorsát pecsételi meg örökre.

Nehéz elhinnem, hogy a Killjoys alkotója egy nő, ugyanis főszereplőnk egy tipikusan olyan nő, akit mintha a férfiak képzeletéből rángatták volna elő: dögös, mindenhez ért, mindenbe tökéletes, a vonalai is persze, és ezt a legdurvább helyzetekben is képes demonstrálni. Ezzel párhuzamosan pedig egy borzasztóan egysíkú és felszínes karakter, akinél az alkotók nem tudtak túllépni a megszokott badass csaj kliséken. Természetesen a többi szereplő is hozzá igazodik, és ugyanúgy felszínes karakterek – bár legalább női szemmel jól esik rájuk nézni, különösen az Aaron Ashmore-ra.

A két évad alatt több „nagyobb” csavar is felbukkan a történetben, amik egyáltalán nem kellően nagyok, csupán nyakatekertek. Ráadásul ezt űbereli még a démonizált nagyvállalat, ami egyszerre embertelen, irányított és önálló életet élő meghatározhatatlan massza. Ez pedig a második évadban tűnik fel leginkább, mikor hőseink úgy akarják megakadályozni a vállalat embertelenségét, hogy beköpik az azt irányító családoknak, akik maguk a vállalat – nem, én sem értem benne a logikát.

Olyan sci-fiseknek elmegy a széria, akik már mindent láttak, és már előre lejjebb viszik az igényeiket, de akik egy Firefly vagy Star Wars Han Solójának megfelelő becsületes rosszfiúkat akar látni, annak komoly csalódást fog okozni a Killjoys. A széria megkapta a harmadik évados berendelést, remélem, abban kicsit helyrehozzák a logikai hibákat, bár ehhez nem sok reményt fűzök.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .