Igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni a 90-es évek sorozatkínálatában, ráadásul olyan, mára már teljesen feledésbe merült zsánereket, mint a tinisorozat. Bár páran annak csúfolják a Gossip Girlt vagy az új Beverly Hills 90210-et, lássuk be, ezek csupán a gazdagok tipikus ármánykodásairól szólnak, nem pedig a valódi tizenévesek problémáiról, mint mondjuk az Isten hozott az életben vagy a Parker Lewis sohasem veszít.
Angela Chase (Claire Danes) egy kedves, szimpatikus lány, aki éli mindennapjait Pittsburgh-ben, szülei szeretik, fontos a számukra, vannak barátai, viszonylag jó jegyei, egy kishúga aki néha nagyon idegesíti. Angela valamiért összebarátkozik a középiskola két feketebárányával, Rayanne-nel (A.J.Langer) és Rickie-vel (Wilson Cruz), és a trió ettől fogva elválaszthatatlan lesz – vagy legalábbis annak tűnik. Hárman igyekeznek megbírkózni Angela félszegségével, már ami a fiúkat – és különösen egyet, Jordan Catalanót (Jared Leto) – illeti.
És miközben Angela próbál elnavigálni az életben, helyesen cselekedni, törődni önmagával és másokkal, a szülei házassága hullámvölgyön megy keresztül a munkájuk miatt, és barátnője, Rayanne élete is fenekestül felfordult egy túlbulizott éjszaka után.
Rendkívül átlagos, igaz? És pont ez a lényege ennek a sorozatnak, a hétköznapok, az elmélkedés, az olyan általános problémák, mint a házi feladat, felkészülés egy dolgozatra, megélni a családi perpatvarokat vagy éppen a fiúzást.
Bár ezt a kategóriát én találtam ki, de vannak okos-filmek és okos-sorozatok is, vagyis olyan történetek, amik hozzátesznek a néző életéhez, amik kinyitják a szemét, és megvilágítják elméjét, az Isten hozott az életben ennek tökéletes példája, mert miközben nézi az ember, a bőrünk alá férkőzik, és tudattalanul is elkalauzol minket nem csak az adott korszakba, hanem a mi középiskolás éveinkbe.
Nagyon különleges végre, hogy a szülők nem inkompetens hülyéknek vannak beállítva, hanem érző és értelmes lényeknek, akiknek megvannak a maguk gondjai, és a családi élet mellett ugyanúgy van egy része a mindennapjaiknak, ami nem a gyerekeik jegyei körül forognak, és ez nagyon is jól van így.
A sorozat igazi, emberi sorsokat vonultat fel, a maga klisésségével, de a klisék is okkal alakultak ki, hiszen nagy tömegben fordulnak elő, és ez teszi őket azzá. De ettől még a szereplők átlagos élete átlagon felüli, csak éppen nem a szuperhősös, szörnyüldözős verzióban. Angela elmélkedése komoly útvesztő néha, de pont ez adja vissza igazi mivoltát. Rayanne problémája az alkohollal és a kicsapongásokkal egyszerre dühítő, és felébreszti az emberben a vágyat, hogy megmutassa a sérült lánynak, hogy ez az élet nem megoldás.
A sorozatbeli abszolút kedvencem Rickie, akinek életútja hihetetlen, valós, igazi, és könnyeket csal az ember arcára – különösen a karácsonyi epizód, míg élek elkísér a telefonfülkés vagy az ölelős jelenet –, és ezért a végletekig hálás vagyok ennek a szériának.
Néha a dolgok egyszerűek, néha a dolgok bonyolultak, néha a dolgok csak dolgok, és néha sokkal többek annál – erre tanít meg ez a sorozat.
Szerző
One thought on “Isten hozott az életben (1994-1995), 1. évad”