Mindig kellenek jó és rossz filmek egyaránt, de mi van akkor, ha egy film humora szintén az az alpári részből táplálkozik, ám a parodizált közege miatt mégis nézhető, sőt akár még szerethető is. Éppen ebbe a kategóriába esik Craig Mazin 2008-as filmje, a Superhero Movie.
A történet főhőse egy Peter Parker imitátor srác Rick Riker (Drake Bell), aki váratlan események egész sora után szuperképességekre tesz szert, és úgy érzi, hogy jobbá kell tennie a világot – Szitakötő álnéven. Eközben egy helyi gazdag ember Lou Landers (Christopher McDonald) a halhatatlanságot kutatja, és egy kísérlet mellékhatásaként ő is különleges képességek birtokába kerül, csak ő éppen a rossz oldalra köt ki. Közben pedig Rick bácsikája (Leslie Nielsen) és legjobb barátja Trey (Kevin Hart) trollkodnak, ahogy a csövön kifér.
Bár a Superhero Movie nagyából egyidőben készült a korábbi cikkekben kitárgyalt rémségekkel, hatalmas különbség van közöttük. Első és legfőbb különbség: ez a film élvezhető és tényleg nevettet. Persze a rendezőtől sem állnak messze az alpári húzások, de ami nagyon sokat lök a filmen a színészi játék. Drake Bell remekül hozza a furcsa kamaszfiút, aki egyik pillanatról a másikra szuperhős lesz, McDonald remek ellenfél a Szitakötőnek – és akkor még nem beszéltünk Leslie Nielsen alakításáról sem.
Minden színész tudja mi a dolga, milyen a rá kiosztott szerepkör és ahhoz tökéletesen idomul. Maga a film humora igazság szerint megakad a két véglet között: egyszerre emlékeztet egy Csupasz Pisztoly-szerű faarcos paródiára és egy Horrorra Akadva kaliberű filmre – és meglehetősen szépen lavírozik a kettő között. A szuperhős paródiákért (X-Men, Pókember, Fantasztikus Négyes) külön jár a dicséret, de nem is voltaképpen a paródia magas színvonala miatt, hanem mert remek keretet adnak a két főszereplőnek és a kettejük közötti harcnak – meg a kötelező romantikus szálnak is olykor.
De, mindezek ellenére sem tudom azt mondani, hogy a Superhero Movie egy annyira eget verő paródia vígjáték lenne: sajnos nagyon rányomja a bélyegét az idő, amikor készült, és az amiatt lévő nem éppen magas elvárások. Bár összességében a film nem rossz, érezni rajta, hogy csak azért készült el, hogy legyen egy nézhetőbb szuperhős paródia, amin lehetőleg nem alszik el a közönség – de ennél semmi több.
Minden összevetve és homokórát elindítva a nagy visszaszámlálásig, a Superhero Movie egy nem nézhetetlen darab: vannak benne jó poénok a képregények szerelmeseinek és laikusoknak egyaránt, és messze kultúráltabb, mint egy Bazi Nagy Film.
Szerző
