Stephanie Garber: Caraval

*** SPOILERVESZÉLY! ***

Ne feledd: ez csak egy játék…

Olvasható Stephanie Garber első könyvének alcímében. De vajon tényleg így van? A Caraval tényleg csak egy játék, semmi több?
Nem! Szerintem a Caraval ennél sokkal, sokkal több …

Idén indult útjára Magyarországon az első könyves ajándékdoboz. Ez arról szól, hogy megrendelsz egy dobozt, amiben van egy meglepetés könyv, valamint egyéb könyves illetve könyvekhez, történetekhez kapcsolódó ajándékok (könyvjelző, kulcstartó, medál stb.), vagy olyan kis meglepetések, amik a könyvmolyoknak örömet okoznak (illatgyertya, forrócsoki, tea stb.). Az első dobozt én is megrendeltem, mert hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet benne. Annyit tudtam róla, hogy a doboz kulcsszava nem más, mint az, hogy csoda, illetve, hogy a célközönségnek az ifjúsági irodalmat kedvelőket tartják. Nem tudtam mire számítsak, és amikor kibontottam egy hatalmas – majdnem 500 oldalas, keményfedeles, szépséges borítójú – könyvet tartottam a kezemben, aminek a címe semmit nem mondott számomra. Viszont a borítója rabul ejtett azonnal.

A történet két fiatal lányról szól, akik megkeseredett, zsarnok apjukkal élnek Trisda szigetén és pöttöm koruk óta arról álmodnak, hogy egyszer eljutnak a mesés Caraval előadására, találkoznak Legend mesterrel és csodás színészeivel. Scarlett éveken keresztül írja leveleit Legendnek, majd az utolsó levelében arra kéri, hogy inkább már ne is jöjjön el a társulat, mert ő férjhez fog menni. Erre jön a válasz és három jegy, hogy jöjjenek el, Ő, a húga, Tella és még egy meghívott, akinek a jegye nem névre szól, mint az ő díszvendégei. A lányok elszöknek, egészen Legend szigetére, ahol megkezdődik a játék. Scarlett élete, érzései és megszokott mindennapjai egy szempillantás alatt a feje tetejére állnak, megkezdődik a játék, a móka, a hajsza, hogy vajon kié lesz Legend mester csodálatos ajándéka.

„Ő maga lehet gyönge – de a húga iránti szeretete annál erősebb.”

A főhősnő, Scarlett fantasztikus karakterfejlődésen megy keresztül. A lány úgy nőtt fel, hogy mindenben igyekezett engedelmeskedni apja akaratának, mert ha nem, akkor a büntetést a húga kapta. Engedelmes, kalandvágytól mentes, félelemmel teli életet élt és egyetlen menekülésnek azt látta, ha hozzámegy a számára teljesen ismeretlen grófhoz, akit apja választott neki férjül. Scarlett nem kalandokra vágyott csak egy biztonságos életre. A Caravalnak köszönhetően azonban a lányban megváltozik valami. Feladja azt az elképzelését, hogy neki mindenképpen hozzá kell mennie apja választottjához, mert csak ezzel menekülhet meg. A történet végére egy igazi, talpraesett, felnőtt nő válik belőle, aki már nem mások akaratától függ.
Húga, Tella ellenben egy igazi vadóc, kalandvágyó leányzó, aki nem hagyja magát csak úgy kispadra ültetni.
Julien, aki a lányokat elviszi Legend szigetére egy nemtörődöm, pimasz, kotnyeles alaknak tűnik, de ahogy haladunk előre a történetben megmutatkozik a fiú igazi énje. Vajon ez mind színészkedés lenne? Vajon melyik az igazi Julien?

Caraval színpompás, bűbájtól és mágiától fülledt éjszakáit fantasztikusan vettette papírra az írónő, és a magyar fordító, Falcsik Mari olyan fantasztikusan ültette át magyar nyelvre, hogy szinte én is Caraval utcáin szaladtam Scarlettel, menekültem az alagutakban, két napi életemmel fizettem egy csodálatos ruháért, pörögtem a rózsakörhintán. Egy igazi mesevilágba kerültem, ahol sosem lehetett tudni, hogy kiben bízhatok meg és kiben nem.
A történet tele van fordulatokkal. Mikor már azt hittem, hogy nem jöhet több, akkor az írónő újra csavart egyet a szálon, kötött rá egy újabb csomót és fordult velem egyet újra a világ. Sosem lehettem biztos benne, hogy az adott szereplő jó, gonosz, megbízható vagy hazudik, hiszen ez az egész egy játék, egy színielőadás, ahol én magam vagyok Scarlett, az egyik színész, egy játékos, akinek elfelejtették odaadni a forgatókönyvet. Improvizálni pedig nem mindig olyan egyszerű, mint az ember azt gondolná, főleg akkor, ha nem kisebb tétje van a dolognak, mint egy számunkra fontos személy.

„Sosem szerettem az esőt – tette még hozzá –, elmos minden varázslatot.”

Az igazi mese feelinghez hozzátartozik a csodálatosan megtervezett borító, a hatalmas, kódexszerű, súlyos kialakítás, a keményfedél, a beépített könyvjelző, és maga a szerkesztés is. Minden nagyobb részt egy külön oldal választott el, csodás díszkeretbe foglalva, és nagyon tetszett, hogy a leveleket és üzeneteket, mint a fotókat helyeztek el a történetben, ezzel is erősítve az érzést, hogy az olvasó is a játék része.

Mindennek ellenére a Caravalban sokkal több van, mint egy játék, egy előadás. A történetben nagy hangsúlyt kap a testvéri szeretet, a másik segítése, a bizalom, az önbizalom, az önmagunkért kiállás, hogy nem minden az, aminek látszik és hogy érdemes használni az eszünket, mielőtt hirtelen cselekszünk. A könyv nem csak egy izgalmas történetet ad az olvasóinak, hanem egy jó leckét magáról az életről és a fontos dolgokról. A fiatalabb korosztálynak tanít, az idősebbek pedig felfedeznek benne bizonyos dolgokat, sőt akár egy-egy szereplőben – részben vagy egészben – önmagukra is ismerhetnek.

„Túlélni nem elég: élni kell.”

A könyvet tizennégy éves kor felett ajánlom, mert akad benne pikánsabb rész is, de mivel nem ez a cselekmény fő motívuma, ezért az ifjabb korosztályt sem ez fogja megragadni benne. Felső korhatárt nem szabnék, mert egy izgalmas, kalandos fantasy kötetet vehet a kezébe, aki megkaparintja magának.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..