Hát ez nagyon nem sikerült – A Setét torony (2017)

Nem kell aggódni a Stehpen King rajongóknak, ugyanis nem ez az első a mester történetei közül, aminek a megfilmesítése a gagyi és a szemét szavakkal kerül mindig megemlítésre – az 1990-es Éjszakai műszak még mindig hitványabb, mint a Setét torony, de közel sem volt ekkora költségvetése és illusztris színészi gárdája.

Jake (Tom Taylor) egy kicsit sem átlagos, kissé furcsa srác, aki saját rajzainak és történeteinek él, és bár igyekszik beilleszkedni, apja elvesztése óta nehezen találja a helyét, még a saját otthonában is, ahol mostohaapja sokkal keményebben fogja a fiút, mint azt ő szeretné. Jake-en annyira elhatalmasodnak a történetei, hogy végül elindul felkutatni a valódiságukat, és eközben rábukkan egy átjáróra, egy Harcosra (Idris Elba), és egy feketeruhás férfira (Matthew McConaughey), aki mindent magának akar, és akit semmi sem tud megakadályozni.

A feketeruhás, vagyis Walter célja, hogy lerombolja az univerzum közepén álló őrtornyot, ami kinn tartja az ismert világok szélén a sötét és démoni lényeket, ám ehhez egy különleges gyermeket kell megtalálnia, Walter mindent ennek a célnak a szolgálatába helyez, még akkor is, ha elégett testek és meggyötört lelkek kövezik útját.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem olvasok Stephen Kinget, szeretem az író stílusát, a történeteit, de számomra annyira egy túlíró – vagyis mindent hússzor körbejáró, és indokolatlanul hosszan ecsetelő – szerző King, hogy amennyiben olvasnám a könyveit, tuti nem szeretném azokat. Így kapcsolatunk megmarad a filmadaptációk szintjén, amiket viszont mindig várok, amiket nagyon sokszor imádok (A köd, Az, Álomcsapda, Macskaszem és még sorolhatnám).

A Setét torony így szintén egy város film volt a sosem csökkenő listámon, pláne mivel Idris Elba játssza a főszerepet, akiért már a Luther előtt is odavoltam. De azt kell mondjam, csalódtam a filmben, mélységesen csalódtam, mert vártam egy misztikummal átszőtt mesét, ahol a jó és a rossz szűnni nem akaró örök küzdelem látható, miközben megint kapok egy naív, de nem gyenge gyerek szemszöget, akinek a szemén keresztül meg lehet csodálni az új világokat. De ehelyett kaptam egy rendkívül unalmas, klisés és egysíkú történetet, aminek konkrétan nem volt semmi értelme.

Itt van Walter, a legyőzhetetlen, akinek szó szerint minden kívánsága teljesül, és aki úgy döntött, az övé lesz minden – klasszikus klisés motiváció nélküli főgonosz –, de ennél többet nem tudunk meg, még csak utalás szintjén sem, hogy ő például miért ilyen rohadt erős, vagy miért le az aki. De hasonló a helyzet a Harcos Roland esetében is, akinél annyi plusz infó van, hogy látjuk a tragédiáját, és ennyi, slussz passz, ennél több információt egyik karakterről sem tudunk meg, pedig egy másfél órás filmben bizony lenne erre idő bőven.

Emellett kaptunk egy nagy adag indokolatlan látványt, ami igazából CGI és nyeld le, egy kietlen tájat, semmi logikai kohéziót vagy értelmes irányvonalat, csak egy kissé ijesztő jelenetet az elején, meg olyan karaktereket, akiket szó szerint semmi sem hat meg: sem az eleven elégés, sem a holtestek armadája.

A Setét torony egyszerűen egy rossz film csak éppen jó színészekkel és nagyon nagy gázsival – de láttunk már hasonlót, tavalyelőtt, csak az éppen Kínában játszódott és A Nagy Fal címen futott.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..