Young Sheldon S01E10 – An Eagle Feather, a String Bean, and an Eskimo

A sorozat legújabb epizódjából megtudhatjuk, hogyan nem lett Sheldon egy elit iskola növendéke.
Miután tudálékosságával már az összes tanárát kikészítette, az ifjú zseni szüleit raportra hívja az igazgató, és felveti nekik az ötletet, hogy járathatnák Sheldon a képességeinek megfelelő színtű iskolába. A cél érdekében még támogatást és teljes ösztöndíjat is tudna szerezni az állam legjobb ilyen intézményébe. Ez egyetlen bökkenő, hogy az említett iskola Dallasban van, többórányí autóútra, ez pedig aggasztja a szülőket, hiszen az egyetlen opció jelen esetben az ottlakás. Sheldon azonban a vártnál lelkesebben fogadja az ötletet, különösen azután, miután megismerkedik leendő szállásadójával, az új iskola igazgatónőjével (akinek doktori címe van matematikából, míg férje nyugalmazott asztrofizikus, aki a NASA-nak dolgozott). A befogadó házaspár maga az álom: magasan képzett, okos és értelmes – ateista – pár, gyermek és háziállat nélkül, akik rendkívül toleránsak és nyitottak. Így hát Sheldon rábólint a lehetőségre, szülei pedig nehéz szívvel, de elengedik.

Természetesen a történet már a legelső éjszaka elvérzik, hiszen aki ismeri Sheldont, az pontosan tudja, hány és hány ezernyi rigolyája, fóbiája van, valamint azt is, hogy mennyire rosszul viseli a változást és a számára ismeretlen, idegen környezetet és szokásokat. Senki nem gondolhatta komolyan egy pillanatig sem, hogy ilyen személyiségjegyek mellett ottmarad az iskolában, dacára a tökéletes milliőnek. És épp ez volt számomra a frusztráló, hiszen az első pillanattól lehetett tudni a végkimenetelt, mégis megpróbálták elhitetni, hogy működhet az ellenkezője – amivel viszont szemenköpték volna a karaktert.

Alapvetően szórakoztató volt ugyan az epizód, mégis valahogy sántított. Nem csak a hiteltelenség miatt (ugyan már, minden szereplőnek tudnia kellett, mi lesz a vége, mégis mind úgy csináltak, mintha nem Sheldonról lenne szó), de valahogy a viccessége ellenére is kevés volt. Hozta a kötelezőt, nem panaszkodom, de nem fogok soha kiemelkedő történetként emlékezni rá. Amit viszont imádtam, az a Mary által megélt rémálomba illő verzió volt azt illetően, hova is került édes csemetéje, valamint a magániskola, amit egész biztosan a Harry Potter széria Mardekárosai ihlettek, a maga méregzöld-ezüst színeivel, és skatulyából kihúzott diákjaival. Utóbbi bizony megdobogtatta a kicsiny párszaszájú szívemet.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Lia Névjegye

Életigenlő, filmrajongó, könyvmoly, grafomán cosplayer.
Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..