Az írók megpróbálkoztak valami újjal, de ez nem feltétlenült vált be.
Raj összeakad egy lánnyal, Nell-le a planetáriumban, akivel remekül halad a kapcsolat – egészen addig, amíg ki nem bújik a szög a zsákból: Nell alig két hete ment szét a férjével, akivel hivatalosan még mindig házasok. Raj persze rögtön elkezd a féltékeny férj haragjától félni, ami félelme beigazolódni is látszik, amikor a pasas megjelenik a planetáriumban – csakhogy aztán kiderül, hogy a két férfi a maga módján remekül kijön egymással. Mindeközben Sheldon a fejébe veszi, hogy mostantól empátiát fog gyakorolni, és mivel zavarja Amyt, hogy kutatás címszó alatt felforgatja a lakást, Sheldon eldönti, hogy beveszi magát régi szobájába Pennyék lakásában, aminek viszont Leonard nagyon nem örül, mivel nem tudja hová tenni Sheldon hirtelen jött tapinthatóságat.
Annyi biztos, hogy a The Separation Triangulation emlékezetesebb epizód lett, mint az őt megelőző The Solo Oscillation, de ez nem feltétlenül dicséret, ugyanis, szerény véleményem szerint, ez az epizód is úgy járt, mint anno az, amiben bemutatkozott Emily: a két fő történetszál közül az egyik nagyon működött, míg a másik sajnos eléggé félrelőtt.
Talán előbb beszéljünk az előbbiről: Sheldon kiakasztó viselkedése mindig is remek humorforrás volt a sorozatban (sőt, a kezdetektől fogva ez az elsődleges humorforrás), úgyhogy talán éppen ideje volt annak, hogy megpróbálkozzunk azzal, mi lenne, ha emberi lény módjára viselkedne. Így most a humor forrása nem lett más, mint Leonard szürreális reakciója Sheldon viselkedésére, és ez nagyon jól működött. Haláli volt Leonard szenvedése, főleg úgy, hogy ez első körben teljesen jogtalannak tűnt – aztán persze jött a slusszpoén, ami bár Sheldontól végtelenül várható volt, azért remekül feküdt.
Aztán beszéljünk Rajról. Nos… értékelem az ötletet, és Rajnak tényleg kijárna már egy normális kapcsolat, de lássuk be, ez azért nem működött. Vagyis Nell maga működött volna – a problémák ott kezdődtek, amikor feltűnt a színen Oliver, az ex-férj, és Raj elkezdett szimpatizálni vele. Innentől kezdve az addig viszonylag cuki dolgok átváltottak bizarrba, aminek az lett a vége, hogy Nell és Raj utolsó beszélgetésétől már én éreztem magamat kínosan. Mondjuk öröm az ürömben, hogy Raj eszmecseréi az ügyről Howarddal és Bernadettel-tel viszont jól működtek, mondjuk ez inkább Bernie-ék csípős megjegyzéseinek köszönhető, semmint Rajnak.
Mindezek alapján csak annyit mondhatok, hogy bár értékelem, hogy milyen irányt próbáltak ezzel az epizóddal belőni az alkotók, de minden célállomással tudok egyet is érteni. Sheldonék működtek, Rajék… már kevésbé.
Szerző
