Már többször megjegyeztem, hogy ebben a sorozatban váltogatják egymást a könnyed és 100%-ban szórakoztató, valamint a mélyebb epizódok. Minden laza sitcom részre jut egy komolyabb témát boncolgató, legyen az halál, betegség, vagy épp egy igazán komoly nézeteltérés. A mostani részben ez utóbbit kaptuk.

A kiindulópont Sheldon számítógép mániája. A kilencvenes évek legelején járunk, amikor a számítógépek még közel sem bukkantak fel minden háztartásban, és az áruk is igencsak borsosnak számít. Sheldon minden vágya egy saját gép, azonban a család ezt nem engedheti meg magának (erről már egyébként volt szó korábban – amikor Sheldon jelzálog hitel felvételével akarta ezt a kérdést megoldani.) Most azonban Mary úgy dönt, hogy a félretett pénzéből és a Mimótól kapott kiegészítésből tényleg vehetnének egy gépet a fiúnak. George viszont hallani sem akar az ötletről, és mikor megtudja, hogy a feleségének saját dugipénze van, csúnya veszekedésbe torkollik a történet.

Mary ezek után a két kisebb gyerekkel áthurcolkodik Mimóhoz, George pedig az ifjabb Gerogie-val otthon marad. Bár egyik fél sem akar engedni, de külső nyomás miatt (George nem boldogul a háztartással, Maryt pedig Mimó nem látja szívesen tartósabb ideig) végül kibékülnek. A Cooper család beruház egy számítógépbe, ami aztán nem csak Sheldon, hanem a többiek számára is hasznos és szórakoztató eszköznek bizonyul.

A George szívrohamát bemutató epizód óta ez volt a legkomolyabb rész, éles konfliktussal, aminek nem is volt valódi feloldása. Bár az alkotók számos humoros képsorral próbálták ellensúlyozni, a felszín alatt bizony ottmaradt végig a feszültség. Egyébként is nagyon nehéz eltekinteni a ténytől, hogy a TBBT-ben megismert adatok alapján George pár éven belül meghal, ez pedig ad egy keserű mellékízt minden vele kapcsolatos szálnak – de ha mindez nem lenne elég, a jelenlegi részben külön utaltak is erre a tényre.

Összességében szeretem ugyan ezeket az epizódokat is, bár érzelmileg elég megterhelőek, de ilyenkor látszik, mennyire összetett ez a sorozat, és épp ezért valahol nagyon, de nagyon életszerű. Az átlagos sitcomokkal ellentétben ugyanis az élet nem csupa móka és a drámai helyzetek könnyed feloldása. Van benne halál, betegség, veszekedés, fájdalom, és sokszor nem kapunk valódi feloldást, magunknak kell tudni idővel elengedni a fájó dolgokat.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .