Nagy nap a mai: ma négy éves a Watchaholics! Eme nemes alkalmat megünneplendő ismét egy kis személyes cikkel készültünk, hogy – ha már nem fújhatjuk el együtt a gyertyákat – így kicsit közelebb hozzuk a szerkesztőséget a drága nagyközönséghez, vagyis hozzátok. Minden további időhúzás nélkül kezdődjön hát az ünneplés, és lássuk a mostani körkérdésünket: mi az, ami mindig jókedvre derít?
Buttercup
Ami mindig beválik, az egy vicces film és a macskám. Nincs is jobb gyógyír a letörtségre, mint az ölembe venni a cicát, és berakni valami szórakoztatót. Nagyon szeretem a meséket, például a Grut vagy a Tarzant, de jöhetnek az élőszereplős vígjátékok is. Olvasni pedig a Harry Pottert szoktam ilyenkor, csak felütöm valahol, és rögtön egy jobb helyen érzem magam.
Cathy Turner
Ha mondjuk beteg vagyok, mindig valamilyen Disney–műhöz nyúlok, ami a gyerekkoromra emlékeztet. Oroszlánkirály, 101 Kiskutya, Macskaarisztokraták van legtöbbször műsoron, de ha nem akarom hülyére sírni magam, akkor valami viccesebb is megteszi. Ha sok időm van, akkor persze a legkedvesebb kapitányom, Jack Sparrow mindig jó kedvre derít. Bármelyik részt szívesen nézem, bár a harmadik a kedvencem. Ha lecsillapodásról van szó, akkor mostanság a Steven Universe végtelen empátiájával és életszeretetével mindig visszaterel a helyes, megfontolt, szeretettel teli ösvényre.
Catleen
A Múmia, méghozzá a régi, ami nem is olyan túl régi. Tinikorom nagy kedvence, és bár nem láthattam moziban, még VHS kazettán is beszereztem, hogy meglegyen – azóta már Blu rayen is. Hiába ismerem minden karaktert, hiába mondom fejből a szöveget, valahogy mégis mindig magával ragad a kaland, a humor, és a lendület. Plusz Evelyn végre egy olyan kalandor női lélek, aki megmaradt nőnek, miközben nem riad vissza semmitől – és neki köszönhetően újra menő könyvtárosnak lenni, bár szerintem mindig is az volt, csak erről a világ nem akart tudomást venni.
Hanama
Változó. Néha elég egy vicces montázs a kedvenc sorozataim legjobb jeleneteiből, vagy ha több idő áll rendelkezésre, akkor akár még egy hosszabb film is remekül tud esni. Ilyenkor nem számít az, hogy mennyiszer volt lehetőségem megnézni az adott darabot, mint mondjuk a Gyűrűk Urát, a lényeg, hogy egyszerre gondolkodtasson el dolgokon, egyszersmind szórakoztasson.
Judyt
A legtöbbször már attól körüllengenek az örömszikrák, ha van időm letelepedni egy könyvecskével és elmerülni benne. Boldogsághormont termel a könyvesbolt, a könyvek illata, de még a könyves webshopok is. Hiába, na, függő vagyok. Viszont betegségre legjobb gyógymód a mese, szívügyek gyógyítására pedig Tim Burton rendezései kiválóak. És nehogy elfelejtsem, hogy egy nagy bögre kakaó is fontos része a kompozíciónak.
Lia
Disney mesék és Agymenők. De ha igazán, nagyon nagy a krízis, akkor jöhet a Silver Linings Playbook (Napos oldal)! Zseniális színészek, valódi problémák, interperszonális egymásnak feszülések, mindez kellő humorral és érzékenységgel. Egyedi és utánozhatatlan. Ez az a film, ami a legsötétebb óráimban is el tudja hitetni velem, hogy van értelme felkelni és továbbmenni, mert odakinn valahol vár a napos oldal is.
Misplaced
Konkrét sorozat vagy könyv nincs, amihez mindig visszatérnék ilyenkor, azonban ha filmekről van szó, a Rendőrakadémia–széria első négy része bármikor képes jó kedvre deríteni. Hasonló varázserővel bírnak számomra az odaátos bakiparádék, a cuki állatos videók, a kedvenc pörgős(ebb) zenéim, valamint az imádott zenekaraim tagjaival készült interjúk.
Orlissa
Mostanában leginkább a The Golden Girlshöz nyúlok, amiről már zengtem pár ódát – egy több, mint harmincéves sorozatról van szó, amiben négy idős hölgy él együtt Miamiban, akik folyamatosan oltják egymást. És bár sokszor kemény témákhoz nyúl, a poénok még a harmadik-negyedik megtekintésre is hangosan röhögősek. Emellett pedig örök kedvenc Mel Brooks klasszikusa, mint például a Drakula halott és élvezi vagy az Űrgolyhók. Ha pedig nagyon szorít az idő, akkor jöhet a vidám fiúk dala a Robin Hood, a fuszeklik fejedelméből – garantál vigyor két perc alatt!
SzÁgi
Ha frusztrált vagy ideges vagyok már csak az is jót tesz, ha bemegyek egy könyvesboltba vagy egy újságoshoz. Ez ilyen állandó dolog, amióta csak könyvmoly lettem (vagyis elég régóta). Valószínűleg az öröm-boldogság és nyugalom úgy összekondicionálódott a kis életemben a könyvekkel és magazinokkal, hogy már a látványuk is instant kiváltja belőlem ezt az érzést, mint Pavlov kutyáiból a csengő a nyáladzást.
Ezen kívül régebben volt egy betegség-filmem, amit mindig megnéztem, mikor lebetegedtem. Mivel ez évente egyszer–kétszer fordult csak elő, egy ideig nem is untam meg. Ez a Csak szex és más semmi című remekmű volt. Elvégre, ha betegségről van szó, csak könnyedén. Ezzel szemben a Shreket vettem elő mindig, amikor egy másik film túlságosan félelemkeltő vagy lehangoló volt.
Szerző
