A láthatatlan vendég

Egy barátom vett rá erre a filmre Konkrétan, amíg meg nem néztem, minden nap nyaggatott, hogy nézzem meg, mert hú de izgalmas meg érdekes, meg le fog esni az állam, meg azta… Hát jó, rávettem magam, és tényleg az egyik legérdekesebb film, amit az elmúlt időben láttam!

Adrián Doria (Mario Casas) az év üzletembere, sikeres, jóképű férfi, gyönyörű felesége, az élete tökéletes. Egy nap azonban egy belülről zárt szobában találja magát egy halott nővel, Laurával (Bárbara Lennie), tehát minden jel arra mutat, hogy ő a gyilkos, bár a férfi mindent tagad. Így hát felbérelnek egy híres szuperügyvédet, Virginia Goodmant (Ana Wagener), hogy felkészítse Doriát, hogy meg tudja győzni az igazáról a bíróságot. A történet “jelen” szála a kettejük beszélgetése egy szobában, Goodmannek pedig a történet minden egyes apró részletére szüksége van, hogy tényleg segíteni tudjon. A diskurzus során pedig olyan dolgok derülnek ki, amiket sejthetett az ember (például, hogy az áldozat Doria szeretője volt), és olyanok is, amik aztán tényleg földhöz vágják a nézőt. Talán nem is ez a gyilkos vád a legrosszabb, ami a férfival történt?

A történet lassan indul, majd egyre fokozódik, és pontosan úgy játszik az idegszálainkkal, ahogy egy jó thrillernek/ kriminek kell. Egyik pillanatban még rettenetesen sajnálunk egy szereplőt, a másik pillanatban már gyűlöljük, és van, hogy a kettő egyszerre. Habár a történet abban a bizonyos szobában játszódik, a korábbi események is megjelennek előttünk, ezek viszont nem objektív tények, hanem az adott mesélő saját verziói. Amik pedig lehetnek igazak, de semmi nem zárja ki, hogy nem.

Amikor pedig a végén minden kiderül, az egész egyszerűen sokkal érthetőbb, egyszerűbb és logikusabb lesz, és bármennyire is vad és hihetetlen, ami tényleg történt, így van értelme. Az ilyet pedig egyszerűen imádom!

A látvány szinte mindig sötét, hideg és borzongató, ami csak fokozza azt az idegen, feszült, gyomorgörcsös érzést, amit a szereplők, és amit mi is érzünk.

Nem szeretnék semmit lelőni, ezért is mondok ilyen keveset a sztoriból, de annyit elárulok, hogy a végén egy olyan hatalmas csavarral zárták le, hogy megáll az eszünk! Nem is az a legérdekesebb, hogy vajon ki ölte meg Laurát, hanem valami egészen epikus!

Borongós, lassan induló film, amiről el kell dönteni, hogy na, én ezt most megnézem. Időt kell rá szánni, és ott kell lenni hozzá fejben, mert akkor igazán élvezetes. Ha viszont úgy döntesz, hogy megnézed, biztosan nem fogsz csalódni! Mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket, a csavarokat, a lassan kibontakozó sztorikat meg mindent, ami ezzel jár, mert számomra a műfaj egyik legjobb alkotása!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..