Sok a játék és túl kevés az idő ahhoz, hogy mindet alaposan ki lehessen ismerni – és ez fokozottan igaz a sokjátékos szerepjátékokra, úgy mint mai cikkünk alanyára, az XLGames által fejlesztett ArcheAge-re is.
A játék története bár egyszerű, de nagyon szépen kidolgozott és fokozatos mesélés szempontjából: az ismert világunkat uraló két frakció a Nuia és a Haranya Szövetségek nem voltak mindig ellenségek, sőt kimagasló harcosaik egykor közös erővel kutatták fel az ősi, elrejtett titkokat – amik sajnos a szövetség felbomlásához és nem egy bátor hős halálához vezetett. Azóta sok idő telt el, a sebek ellenben lassan gyógyulnak és egy új ellenség van a színen, aki megszállottan próbál végezni azokkal a személyekkel, akik magukon viselnek egy titokzatos, világító szimbólumot.
Mondanom se kell, hogy az általunk irányított karakter is ezen személyek táborát erősíti, ám egy rejtélyes bárd Lucius tanácsai és segítsége révén nem csak a minket üldözők elől tudunk elmenekülni, hanem erőnknek hála képesek vagyunk velük felvenni a harcot is – persze a tippek olykor nem ártanak, ha elolvassuk őket.
És itt jön az ArcheAge, számomra legnagyobb pozitívuma: ez pedig a képesség rendszer. Első körben elég szűkösnek tűnhet a mindössze négy választható osztály, de fokozatosan ellehet érni azt, hogy a végén három különféle skillset álljon rendelkezésünkre, közel 120 kombinációs lehetőséggel. A legjobb benne, hogy a képességek nem ütik oly módon egymást, hogy egy mágusnak nem lehet két kardot használó harcos képességei – mert vígan lehetnek, ha azt az utat választja mellé. Minden csak ízlés és képesség ismeret kérdése.
Sajnos ennek a szabadságnak – és magának a játék ingyenes voltának – egyfajta hátulütője viszont az, hogy cserébe sok dolog csak a fizetősök számára elérthető. Ez alapvetően addig nem zavarja a legtöbb játékost, mert szintlépésben nincs mérvadó különbség, az már ellenben gázosabb, hogy a játék nagyon épít a craftolásra (fegyverek, gyógyszerek stb.), ellenben bizonyos dolgokat csak a saját házunk táján tudunk megtermelni – de házzal csak a fizetős gamerek rendelkezhetnek. Ez persze okoz némi zavart az erőben, de szerencsénkre minden alapanyag megtalálható a pályákon – csak sokkal több időt és idegbajt okoz a beszerzésük.
De ennyi mindössze az a negatívum, amit feltudok sorolni a játék ellen. Minden másban elégedett vagyok. A képi és hangi világ gyönyörű, a több interakciós lehetőség és a bő alapjártasságok nagyban megtudják könnyíteni az életünket. Mert bizony az ArcheAge világában – főleg, ha valaki elsőnek ebbe az mmo-ba fut bele – nem olyan könnyű elsőre solo harcosként lenyomni az ellenséges mobokat.
Az ArcheAge bár nem a legeredetibb, de egy szép, szórakoztató játék úgy-ahogy normálisnak nevezhető játékosközösséggel és sok izgalmas kalanddal. Csak ajánlani tudom.
Szerző
One thought on “Régi történet, új kalandok – ArcheAge”