Ezúttal a BBC döntött úgy, hogy ideje leporolni egy örök klasszikust, és elővenni Trója tragédiáját és Heléna szenvedését, ráadásul ezt a Netflix stream szolgáltatóval karöltve, egy 8 epizódos minisorozat keretében.
Párizst (Louis Hunter) maga Zeusz választotta ki, hogy döntse el, melyik istennő érdemelné meg az aranyalmát: Héra (Inge Beckmann), Athéné (Shamila Miller) vagy Aphrodité (Lex King) – Párizs az utóbbi mellett dönt, mivel az istennő neki ítéli a valaha élt legszebb nőt. Ezután Párizs kiáll Trója bajnokával, és a küzdelem során kiderül, hogy ő a királyi család elveszett sarja. Hercegként komoly elhivatottságot kell tanúsítania, de amint meglátja Helénát (Bella Dayne), rögtön elvarázsolja őt a nő szépsége, és még az sem téríti el szándékától, hogy a nő már házas.
Történészként mindig reménykedem abban, hogy belefutok egy igazán jó sorozatba, amitől nem várom el, hogy teljes mértékig hű legyen a valósághoz, de azért azt nyomokban tartalmazza, viszont azt elvárom, hogy megpróbáljon szórakoztatni. Nos, a Troy: Fall of a Citynek ez nem sikerült, annyira nem, hogy majdnem bealudtam az első epizód végére.
A sztori már unalomig ismert, így az, hogy igyekeztek ezt ismét megmutatni, nem túl izgalmas, miközben fiatal, és totál ismeretlen színészek próbáltak valamit letenni az asztalra, de a sok szakáll, fröcsögés és piálás közepette nem sok mindent sikerült.
A 2017-es őszi szezon óta ez már a harmadik történelmi jellegű sorozat, amit kiadtak, megnéztem, és amiről nem tudok jót írni. Úgy látszik a Vikings lassú vergődése arra késztetett mindenkit, hogy bedobja a maga történelmi tematikáját, de egyiknek sem sikerült egyedit letenni az asztalra, másolatokból és unalmas sorozatokból pedig annyi van, mint a szemét.
Szerző
