Hiába Rozsomák hatalmas népszerűsége – aminek legitimitását amúgy eszem ágában sincs kétségbe vonni –, a karakter sosem tudott igazán megnyerni magának. Persze, mindig is kedveltem, és illedelmesen néztem a filmjeit, de annyira nem érdekelt, hogy kinyissam bármelyik képregényét is – úgyhogy nagyon sokáig az All-New Wolverine is elkerülte a figyelmemet. Amit most már bánok.
Bár gondolom ezt a borítókép alapján is ki lehet találni, azért tisztázzuk: az All-New Wolverine nem Loganről szól, hanem az ő klónjáról, Laura Kinney-ről, aki még X-23 néven mutatkozott be anno az X-Men: Evolutionben. A karakter aztán a képregényekben is debütált – bár korai történelméről nem sokat tudok –, majd pedig, Logan halálát követően, átvette a Rozsomák nevet, ami alatt saját sorozatot is kapott a szóban forgó széria képében. És most jön egy kis vallomás: az eredeti tervem az volt, hogy csak az első hat lapszámról, a „Four Sisters” ívről fogok írni, aztán… Nos, maradjunk annyiban, hogy annyira magával ragadott a sztori, hogy aznap, amikor nekiestem, hajnal fél háromig olvastam.
A történet Párizsban nyit, ahol Laura éppen azon dolgozik, hogy – pasija, Angyal segítségével – megvédje kuncsaftját egy rejtélyes orgyilkostól, aki végül leveti magát az Eiffel toronyról, és aki, hátborzongató módon, ugyanúgy néz ki, mint Laura. Nem sokkal később kiderül, hogy Laurát klónozta az Alchemax Genetics, akiktől aztán négy klónja megszökött – bár előtte még a földdel tették egyenlővé a cég laborját, számos tudóst eltéve láb alól. Az egyik klón volt a párizsi orgyilkos, a három másik azonban még szabadlábon van, az Alchemax pedig azt akarja, hogy Laura találja meg őket – a lány azonban úgy dönt, előbb a végére jár a dolgoknak, és csak aztán dönti el, kinek az oldalára is áll.
A sztorit nem akarom jobban ecsetelni, főleg már csak azért sem, hogy a „Four Sisters” csak bevezetés, aminek az igazi lényege, hogy bemutassa a sorozat másik főszereplőjét, Gabbyt: Gabby Laura legfiatalabb klónja, még gyerek, és annak ellenére, hogy fegyvernek nevelték, végtelenül ártatlan és kedves – ugyanakkor viszont makacs is, és eléggé abszurd humorral rendelkezik. Ja, meg később szerez magának egy cuki kis háziállatot is – egy rozsomákot. Gabby aztán Laura mellé szegődik, a két lány között pedig furcsa, ám annál őszintébb nővéri kapcsolat alakul ki, ami a sorozat egyik legnagyobb vonzereje.
Maga történet amúgy a széria – ami amúgy jelen pillanatban harminc lapszámot, plusz egy „annualt” számál – teljes egészében kifejezetten sötét, tragikus, egészen lélektani. Valahogy mindig visszajutunk a kezdeti traumához, a kísérletekhez, a klónozáshoz, a kondicionáláshoz, ahhoz, hogy van két lány, aki ember akar lenni, pedig fegyvernek szánták. Az összhatás mégsem lehangoló, hiszen a komor főszálat olyan könnyed és önreflexív poénok szövik át, hogy nem egyszer hangosan felnevettem – például amikor Darázs felhívja Dr. Strange-et, hogy emelt hangon közölje vele, nem éppen illendő, ha egyetlen szó nélkül a laborjába teleportál embereket, csak hab a tortán.
A remek történet mellett a rajzolás is gyönyörű: az első hat lapszámot David Lopez és David Navarrot közösen jegyzi, mint rajzoló, utána pedig pár lapszámonként változik a művész, de a minőség egységesen magas, a színek élénkek – legalábbis nem vetik alá magukat a sötét alaphangulatnak –, a vonalak letisztultak.
Egy szó mint száz, az All-New Wolverine pillanatok alatt megnyert magának, rajongó lettem, és most alig várom a következő lapszámot. Csakis ajánlani tudom.
Szerző
