Tinédzser korom egyik nagy kedvence Vavyen Fable mellett Lőrincz L. László, Laci bácsi volt. Akkor még mit sem sejtettem arról, hogy amit olvasok az krimi, ellenben élveztem. És most meg is követem magam, mert többször hangsúlyoztam már, hogy én nem igazán olvasok krimit, viszont nem egy Leslie L. Lawrence / Lőrincz L. László könyvet faltam fel középiskolás koromban.
Pár héttel ezelőtt újra Laci bácsi egyik, általam még nem olvasott könyvét vettem a kezembe, és mint az már annyi évvel ezelőtt is volt, magába rántott a Távol-Kelet fülledten varázslatos világa. A Holdanyó fényes arca Burmába kalauzolt a nágák (kígyóemberek) földjére, ahova Leslie L. Lawrence, a magyar származású angliai entomológus nyomozni ment. Magával vitte elmaradhatatlan pipa szurkálóját – pipájával együtt –, valamint 38-as Smith and Wessonját. Maga köré gyűjtött pár megbízható segítőtársat és az esős időszak kellős közepén elindult felderíteni a titokzatos gyilkosságokat.
A történetben fontos szerep jut pár hari krisna hívőnek, a nágáknak, a keresztény missziósháznak és papjainak, valamint a Dr. Löwenroth által vezetett Szeretetházban – idősek otthona – dolgozó orvosoknak. Vajon hol rejtőzik a gyilkos? Ki a gyilkos és mi az indítéka? Természetesen ezekre a kérdésekre a történet – ami most sem mentes a haláltól, misztériumtól és egy csipetnyi erotikától – mind válasszal szolgál.
Talán mondhatnánk, hogy Laci bácsi ugyanazt a sémát használja a legtöbb történetében, azaz adottak a gyilkosságok, adott a rovarkutató nyomozó, tuti fix, hogy az a gyilkos, akire nem is gondolnánk, számíthatunk erotikára, és a főhős mindenkit lepipál logikájával. Engem, mint olvasót mindenképp, mert nekem még egyszer sem sikerült rájönnöm magamtól, hogy kinek van vaj a füle mögött.
A gyakorta használt séma ellenére mindegyik könyv egy picit más és más, mert olyan tájakra kalauzolnak, amerre nem minden nap jár az ember. Jelen esetben a nágák földjére utazhattam, a dzsungelbe, a csupazöld vadonba, szabadon élő állatok közé. Azt szeretem Laci bácsi könyveiben, hogy képes úgy átadni a világot, melybe a történetet ültette, hogy úgy érzem én is ott vagyok, vele együtt nyomozok, csak a főhőssel ellentétben én rácsodálkozom a látványvilágra is. Fantasztikus képeket tud a szemem elé varázsolni. És mindig tanulok valami újat a messzi országokról és kultúrájukról is. Újdonsággal hatott számomra, hogy Holdanyó a nága hiedelmek szerint nem egy kedves, jóságos lélek, bár én a nevet elsőre pozitív tulajdonságokkal ruháztam fel. Nem, Holdanyó nem ilyen. A nága mondák szerint ő a halál egy formája.
„Elűzöm a halált, legyőzöm a halált,
Lássátok tündöklő lényemet!
Felkeltek újra, ha rátok vetem fényem,
Mint Holdanyó fényes arca a dzsungel felett.”
Karakterfejlődés a főhősnél nem, egy-egy mellékszereplőnél fedezhető fel. Egyébként főhősünk engem Columbo nyomozóra emlékeztet. Egyenes párhuzamot találtam abban, hogy mind a két karakter már majdnem a történet legelején sejti, hogy ki a gyilkos, mégis mindig van még egy kérdése vagy egy titkos beosonása lezárt helyekre, szobákba.
Nem nevezném szépirodalmi műnek, nyelvezete, helyesírása mégis igazán igényes. Helyesírási hibát nem, egy-egy elütést tudtam csak felfedezni. A kötet szerkesztése nem igazán kiemelkedő. Három nagyobb részre osztott, azon belül pedig hol rövidebb, hol hosszabb fejezetek követik egymást.
Laci bácsi könyvei a szórakoztató irodalom képviselői, ami alól Holdanyó sem kivétel. Bárkinek szívesen ajánlom, aki szeretne pár lazulós, olvasós estét magának, aki szeretne sodródni a történettel. Nyugodtan lehet agyalni is rajta, bár valószínűleg úgyis csak a legvégén derül ki, hogy ki volt a gyilkos.
Szerző
