Színház a világ: Én, József Attila (Attila szerelmei)

*** SPOILERVESZÉLY! ***

„Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.”
(József Attila: Tiszta szívvel)

Egy meg nem értett, többre, s jobb sorsra érdemes emberről, az egyik legnagyobb magyar költőről szóló darabot láttam az elmúlt hétvégén. Nem tudtam végig nézni úgy, hogy ne csordultak volna ki olykor a könnyeim. József Attila számomra egy ikon, József Attila maga a költészet.

Mikor legutóbb, tavaly nyáron a Madách Színházban jártam megnézni a Szerelmes Shakespeare musicalt, még éppen hogy csak vége volt az előadásnak, már azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő darab, amit megnézek. Hiába, egyszerűen szerelmese vagyok a színháznak. Imádom a stílusát, hogy illik szépen felöltözni, hogy ez mégiscsak egy más világ. A színháznak különleges hangulata, íze, aromája, sajátságos romantikája van. Aki már járt színházban az tudja, miről beszélek. Szóval amint hazaértem, vagy talán másnap már néztem is, hogy mi legyen a következő előadás, és mivel József Attila költészete is igen közel áll a szívemhez, ezért nem is volt kérdés, hogy az Én, József Attila (Attila szerelmei) musical lesz az áldozat.

A Madách Színházban eddig egyszer néztem darabot a karzatról, azt mondtam, hogy soha többet, mert sajnos csak a színpad egyik felét láttam. Legtöbbször a földszintre, az első öt sor valamelyikébe szoktam jegyet váltani, de most szakítottam a hagyományokkal, erkély jobb középre esett a választás. Abszolút nem bántam meg, hiszen az egész színpadot beláttam. Icipici negatívuma volt a dolognak, hogy a színészek nem voltak karnyújtásnyira, de kárpótolt mindenért a látvány. Fogalmam nem volt róla, hogy ilyen hatalmas ez a színpad. Eddig sokkal kisebbnek képzeltem.

A musical története fantasztikusan átérezhető és szívbe markoló. A nyitójelenet a költő (Nagy Sándor) életének utolsó pillanatait mutatja be, majd hirtelen visszaugrik az 1920-as évek végére, amikor megismeri egyik nagy szerelmét, Vágó Mártát (Muri Enikő). Viharos és elsöprő szerelmük bemutatásán túl megismerhetjük jó barátját, Illyés Gyula költőt (Barát Attila), Márta szüleit, Vágó Józsefet (Pusztaszeri Kornél) és feleségét (Dobos Judit). Fontos szerepet kap a darabban a munkásosztályt kizsákmányoló kapitalizmus, és József Attila szimpatizálása a munkásosztállyal. Ő nem felejtette el, hogy honnan indult, hogy ki ő valójában. Hiába figyeltek fel rá igen korán versei miatt, hiába tartották a kor egyik legkiemelkedőbb költőjének, gyermek és felnőtt évei is nehezek voltak, fájdalmakkal, csalódásokkal teli.
A második felvonásban életének utolsó szakaszát és múzsáját, Kozmutza Flórát (Polyák Lilla) ismerhetjük meg. József Attilára akkora hatással volt a hölgy, hogy szinte azonnal feleségül kérte. A költő utolsó hónapjai ezzel a szerelemmel, reménnyel és reménytelenséggel, lelkében az érzelmek viharával telve, betegeskedve teltek. Flóra végül igent mondott, de házasságukat már nem kötötték meg.
A zárójelenet ismét a költő halálát mutatja be.

A darabot Márta és Flóra, a költő szerelmei narrálták végig, ők mesélik el a szerelmük történetét, valamint Attiláról, mint emberről, költőről, férfiról mesélnek. A színészek – mindenki, aki játszott a darabban – beleadott apait, anyait, fantasztikus színészi játékot nyújtottak. Az egyetlen dolog, ami feltűnt, hogy Nagy Sándor nehezen énekelte ki a magas hangokat. Gyanítom, hogy betegség állhat a háttérben, mert nem ez volt az első musical, amiben láttam, hallottam énekelni és sosem volt problémája eddig.
A tánckar is a maximumot hozta. Fantasztikus koreográfiákkal színesítették az előadást.
Kifejezetten tetszett az is, hogy milyen sok vers hangzott el akár prózában, akár dalban. Egyik nagy kedvencem, a Mama kétszer is. Ez volt az a József Attila vers, amit először megtanultam, persze akkor még Petőfi Attilának hívtam a költőt. Azt hiszem, hogy ez bocsánatos bűn egy alig 3 éves gyerektől. De hallhattuk többek között a Születésnapomra, a Tiszta szívvel, a Kopogtatás nélkül és a Tedd a kezed című csodás verseit is.

Szereposztás:
Nagy Sándor (József Attila), Posta Victor (József Attila), Gallusz Nikolett (Kozmutza Flóra), Krassy Renáta (Kozmutza Flóra), Polyák Lilla (Kozmutza Flóra), Muri Enikő (Vágó Márta), Wégner Judit (Vágó Márta), Barát Attila (Illyés Gyula, Vágó József), Nagy Balázs (Illyés Gyula), Pusztaszeri Kornél (Vágó József), Dobos Judit (Vágó Józsefné), Laklóth Aladár (Dr. Bak Róbert, analitikus), Sándor Dávid (Komor Bandi, Pincér), Barabás Kiss Zoltán (Proletárvezér / Állomásfőnök), Csórics Balázs (Proletárvezér / Állomásfőnök), Kiss Ernő Zsolt (Járókelő / Proletár), Bereczky G. Zoltán (Ignotus Pál), Németh Ádám (Ignotus Pál), Németh Gábor (Vasutas / Proletár), Vida Bálint (Gyerek), Zsitva Réka (Nővér)

Alkotók:
Szlávik István (díszlettervező), Rományi Nóra (jelmeztervező), Tihanyi Ákos (koreográfus), Kocsák Tibor (zenei vezető), Erős Csaba (karmester, korrepetitor), Vízvárdi András (animáció), Szakos Krisztián (hangszerelés), Lippai Krisztián (koreográfus asszisztens), Axmann Péter (korrepetitor), Fellegi Réka (a rendező munkatársa), Kutschera Éva (a rendező munkatársa), Szente Vajk (társrendező), Szirtes Tamás (rendező)

Életem során igen kevés olyan darabbal találkoztam, amelyre azt mondtam, hogy ez nem tetszett vagy nem értettem a rendezést. Az Én, József Attila egy kiváló mű, amelyet mindenkinek látnia kellene legalább egyszer az életben attól függetlenül, hogy színház rajongó, vers kedvelő vagy sem.

Fotók és a teljes szereposztás, valamint az alkotók névsora: www.madachszinhaz.hu

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..