Avagy a szülői szeretet olykor nem ismer határokat – legyen szó gyilkosságról, hazugságról, vagy esetleges újabb utódokról szóló rémképekről. Ezzel és még sok más dolgával ültetett le  képernyő elé a harmadik évad második epizódja a Booth Three.

A történet ott folytatódik, ahol az első részben abbamaradt: az első öt percben végignézhetjük Ruby nem igazán könnyű vajúdását, egy stoppos halálát és egy feltételezhetően nagyon veszélyes entitás világra jöttét. Közben Brandy egy kicsit nagyon összezuhant és mivel Ash-től nem kap megfelelő érzelmi támogatást – meg folyamatosan rémképek kísértik -így csak az iskola elmedokijától remélhet némi megértést – de a hölgy valahonnan túlzottan is ismerős.

Ám itt még koránt sem állt meg a szekér: Dalton tart egy is mesét a csoportjáról (vagy sokkal inkább a családjáról), közben megkérdőjelezi Pablo hűségét is a többiek felé – aki persze ismét elkezdtek gyötörni a különféle hallucinációk. Ash pedig, belegondolva abba, hogy milyen jó lenne több különleges gyermek, menne férfiasan is rendezni ez ügyben a dolgát – ám a démon(ok) kötelezően keresztbe tesznek neki.

Nagyon szerettem azt az érzelmi raftingot, amit a Booth Three elénk tárt: egyrészt ott vannak a drámaibb oldalt képviselő Brandy és Pablo, Az egyiknek teljesen összeomlott a világa, szinte teljesen magára maradt és nem sok támogatást kap – mondjuk Ash-től nem is nagyon akar. Saját magát okolja a korábban történtekért és elég intenzíven kísértik az események. Pablo pedig hasonló helyzetbe került, mint a második évad során: ismét furcsa dolgok kerítik hatalmába és lát dolgokat, de erről ismét nem szól semmit, csak akkor amikor már nagy baj van. Ennek ellenére szerintem Dalton jogtalanul kérdőjelezi meg a bajtársiasságát, hiszen mi nézők tudjuk azt, amit ő nem.

Aztán a szülői részről ott van a két véglet Ash és Ruby képében: az egyik egyáltalán nem tudja, hogy kell bánni a csemetékkel pár menő megszólalást leszámítva, a másik pedig teljesen átment Rosermary Gyermekébe – csak sokkal véresebb kiszerelésben.

A Family-t egy kifogástalan és pörgős második rész követte. A Booth Three-ben volt minden, amit csak eddig megszokhattunk: dráma, vértenger, látványos bunyók és az elmaradhatatlan beszólás áradat. Le a fejekkel előtte.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .