Big Bang Theory S11E17 – The Athenaeum Allocation

Az Agymenők a héten is hozták az elvárt színvonalat.

Howard és Bernie lubickolnak a boldogságban a két baba mellett, viszont ott lóg a fejük felett a tény, hogy hamarosan vissza kell menniük dolgozni – mire Howardban felmerül, hogy lehet, szeretne inkább otthon maradna a gyerekekkel. Ezt fel is veti Bernie-nek, aki kicsit kiakad, miután valamilyen szinten ő is szeretne otthon maradni, viszont dolgozni is szeretne visszamenni. Úgyhogy Howard eldönti, bebizonyítja feleségének, hogy remek háziférj lenne belőle. Mindeközben Amy és Sheldon végre kitűzi az esküvő időpontját, és elkezdenek helyszínt keresni – első körben az egyetemi klub, az Atheneum felé kacsintgatnak, ami viszont – Leonard állítása szerint – rettentő exkluzív, és szinte lehetetlen bekerülni. Aztán nemcsak, hogy Sheldonék simán kapnak időpontot a klubba, hanem összefutnak ott Leonarddel, Pennyvel, és – Sheldon legnagyobb bánatára – Kripkével.

Igazából most hirtelen nem is tudom, hogy mit írhatnék erről a részről, azt leszámítva, hogy jó volt. Sikerült ügyesen eltalálni a szerkezetet, érdekes társadalmi kérdéseket vetettek fel, és jókat nevettem. És akkor most nézzük, hogy ezeken túl tudok-e még valamit elmondani az epizódról.

Howard és Bernie szála kifejezetten tetszett, mert – bár ez az előző bekezdés után, gondolom, nem meglepő – egyszerre volt szórakoztató és feszegetett érdekes kérdéseket. Jó, Howard továbbra sem a legmegbízhatóbb személy, és minden „igyekezete” ellenére sem bírt a gyerekekkel, csak ha Raj segített (pedig jó lenne látni, ahogy felnő a feladathoz), de azért jó volt látni, hogy felmerült benne, szembemegy a tradicionális nemi szerepekkel, és otthon marad apukának. Az írók ügyesen játszottak az ő és Bernie kétségeivel és vágyaival, azzal, hogy a gyerekekkel is akartak lenni, de a karriert sem akarták feladni. Ez kifejezetten fontos téma manapság, és örülök neki, hogy a sorozat hozzá mert nyúlni – és nem is szúrta el.

Sheldonék szála is egészen jól működött – mondjuk Kripkével alapból nem nagyon lehet félrenyúlni. Bevallom, már akkor elkezdtem hangosan nevetni, amikor feltűnt a képernyőn. Ebben a sztoriban megint feltűnt, hogy Leonard bizony azért néha (khm) nehezen viseli Sheldont, és szeretne az életében Sheldon-mentes tereket (mint például az Athenaeum klub), viszont attól még ő a legjobb barátja, és szinte bármire hajlandó, hogy segítsen neki. Úgyhogy bár a történetszál első felén jókat nevettem, a második fele inkább meghatott – nem mintha ott nem kacagtam volna jókat.

Tehát egy szavam sem lehet az eheti Big Bang Theoryra, mert a srácok szépen hozták a formájukat, jókat nevettem, jó volt a szerkezet, és még egy kicsit el is gondolkodtattak. Szóval köszönöm, srácok, ez jó kör volt.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.