*** SPOILERVESZÉLY! ***

Előre leszögezném, hogy az én életemből valahogy kimaradtak Mark Twain híres történetei, amelyek Tom Sawyer kalandjairól szólnak. Ennek ellenére Simon X. Rost: Aki sosem alszik című regénye, ami a felnőtt Tomról és társairól szól, már a megjelenése pillanatától felcsigázott. A folytatás segített abban is, hogy megismerhessem valamicskét a szereplők – Tom Sawyer, Becky Tatcher, Huck Finn és Joe Harper – gyerekkorát is, így nem maradt semmi hiányérzetem és cseppet sem éreztem úgy, hogy ismeretlenek a karakterek. Érdemes volt várnom rá.

Persze nem volt olyan sok visszaemlékezés Rost történetében, hogy ne kelljen elolvasni Tom Sawyer kalandjait is, ha valakit érdekel és még nem olvasta. Azok a történetek különálló kalandokra hívnak.

Rost az utószóban le is szögezi, hogy a karaktereit Twaintől kölcsönözte, az ötletet pedig magától az írótól vette, aki kalandregénye utószavában az alábbit írta:

„Azok a személyek, akik ebben a könyvben szerepelnek, mind élnek, boldogok, és jól megy soruk. Egyszer talán érdemes lesz elmondani a fiatalabbjának történetét, akkor majd meglátjuk, milyen férfiak és asszonyok lettek ezekből a gyerekekből.”

Magam részéről úgy gondolom, hogy nagyon is jó ötlet volt folytatást írni Tom Sawyer felnőtt koráról, hiszen egy nagyon jó, fordulatokkal teli, érdekes kalandregénybe ültetett krimit kaptam.

Maga a sztori pedig fergeteges. Ki gondolta volna, hogy Tom Sawyer nyomozóvá, sőt mi több, magának Lincoln elnőknek a személyi testőrévé válik. És amikor nyugalomra vágyva hazautazik bátyja, Sidney közelgő esküvőjére, hirtelen Polly néni temetésén találja magát. Tomnak nem kell több, nyomozásba kezd, hiszen Polly néni gyilkosság áldozata lett, és a merénylettel Tom gyerekkori legjobb barátját, Huckleberry Finnt gyanúsítják. Tom feltett szándéka, hogy kideríti ki a valódi gyilkos, mert képtelen elhinni, hogy Huck ilyesmire lett volna képes. A történetnek fontos szereplője Joe Harper, a város seriffje, valamint az időközben felnőtt és érett öntudatos nővé cseperedett Becky Tatcher, aki nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy az 1800-as évek elnyomása ellenére, nőként egyedül vezeti a város nyomdáját. Továbbá újra találkozhatunk Mr. Dobbinsszal, aki még mindig a St. Petersburgban lakó gyerekeket oktatja.

Rost fantasztikusan csűri, csavarja a történetet. Többször is voltak tippjeim, hogy ha nem Huck a gyilkos, akkor vajon ki lehet az, és valahogy mégis mindig vakvágányra futottam, csakúgy, ahogy Tom is. Képes volt úgy megalkotni a folytatást, hogy végig fenntartotta az érdeklődésemet, olyannyira, hogy kedvem támadt a gyerekkori kalandokat is elolvasni.

A regény két részből áll, valamint naplóformát alkot. Nem a „Kedves Naplóm!” típusú bejegyzésre kell gondolni, egyszerűen az eseményeket napra, napszakra és helyszínre pontosan jegyzi a könyv. Nagyon tetszett ez a megoldás, egyre jobban kedvelem az ilyen szerkesztésű köteteket. A helyesírásba olykor egy kis hiba csúszott, ami az élményt ugyan nem csorbította, de a szemfüles olvasók bizony észreveszik az ilyesmit. Egyszer egyszer felcserélt szavakba, máshol plusz névelőkbe botlottam, de olyan is volt, ahol az „sz” helyett „zs” betűt sikerül a könyvbe varázsolni. A történet ettől viszont még ugyanolyan izgalmas és lendületes volt.

Bárkinek jó szívvel ajánlom a Magistra Kiadó gondozásában 2017-ben megjelent történetet, akár olvasta a gyermek Tom kalandjait, akár nem. Azoknak az olvasóknak pedig mindenképpen, akik szeretik a krimiket. Biztosan mondhatom, hogy remek könyvélményben lesz majd részük.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .