Négy egyedülálló és jó történet, amely valamilyen módon kapcsolódik a 606-os lakosztályhoz.
Az első történet engem már akkor sem igazán fogott meg, amikor évekkel ezelőtt olvastam. Hiába a neves írónő, hiába a spirituális töltet – amit amúgy imádok -, hiába a 606-os lakosztály, számomra mégsem volt az igazi. A környezet, amelybe a történetet ültette az írónő, a tárgyak néhol kicsit érthetetlenek, ismeretlenek voltak számomra. Olyan érzésem volt, mintha valami high-tech forradalom utáni időszakba csöppentem volna, ahol nekem, 21. századi embernek érthetetlen műszaki eszközök lennének.
A második történet visszarepített az 1800-as évek elejére, ahol adott volt egy tündéri kislány, egy családot összetartó anya és egy semmirekellő apa, aki sajnos a szerencsejáték rabjává vált az évek során. A tékozló férj lába alól kicsúszik a talaj (szó szerint), minek következtében a saját szobájában kell kísértenie, míg csak – ahogy annak lennie kell – helyre nem hozza az életében elkövetett hibákat. A történetben felbukkan egy másik karakter is, akinek nagyon-nagyon fontos szerepe van, akárcsak a 606-os lakosztálynak, ahol minden titokra fény derül majd.
A harmadik történetben a szoba, vagyis esetünkben lakosztály kétszer is megjelenik: a történet elején illetve végén. Egy menő zsaru elveszíti társát és barátját, ezért kilép a New York-i rendőri hivatalból, és vidékre indul felejteni, ahol a szélsőséges időjárásnak köszönhetően autója az árokban landol. Emberünk azonban megmenekül és egy nagyon furcsa szerelmi kalandba bonyolódik egy csodaszép lánnyal. A lánynak van egy húga és egy gonosz mostohája, akarom mondani gonosz mostoha apja. Boldog és kevésbé boldog események követik egymást, majd főszereplőnk újra az autójában ébred. Ismét megmentik és egy fogadóba viszik. Ott tudja meg, hogy mi is történt vele valójában. A kérdés már csak az, hogy mikor is történt mind ez?
A negyedik és egyben számomra talán a legjobban tetsző történet egy anyáról, a fiáról, és egy varázslóról szól, akik téren és időn keresztül próbálnak hazajutni illetve visszaszerezni egy követ. Ezt a varázslót ne hosszú, fehér szakállú Gandalfnak vagy Dumbledore-nak képzeljétek el, hanem egy nagyon-nagyon jó pasinak. Az anya és a varázsló között kibontakoznak az érzelmek, ám tudják nagyon jól, hogy nem maradhatnak együtt örökre. Segíteniük kell egymást, de végül a sorsuk különválasztja majd őket. Ennek ellenére a történet végén minden jóra fordul. Talán van ennek némi köze ahhoz a bizonyos 606-os lakosztályhoz is. A slussz poén, hogy ez az utolsó sztori kapcsolódik az előzőekhez is. Igaz, én csak a második és harmadik történethez kötődését vettem észre, mindenesetre meg merem kockáztatni, hogy az én figyelmetlenségem az oka, hogy nem vettem észre a kapcsot az első és utolsó történet között.
Négy különleges történet, négy különleges szerző tollából, akiknek sikerült egy harmonikus egészet alkotniuk. Talán a borító nem az a fajta, ami azonnal felkelti az olvasók figyelmét, mégis egy próbát érdemes tenni vele, ugyanis nekem is kifejezetten szórakoztató pillanatokat szerzett. Nem bántam meg, hogy megszereztem ezt a kötetet. A címében misztikumot, valami szokatlant ígér, amit a rövidebb történetek bizony meg is adnak.
Összességében nézve a könyv egyre jobb és jobb lesz, ahogy történetről történetre előre halad az olvasó. Fantasztikus szereplők és események bontakoznak ki a lapokon, amelyeknek érdemes a tanúinak lenni.
Szerző
