Nagy rajongója vagyok az 1988-ban készült Gyilkos játékoknak, amiben Winonna Ryder mellett Christian Slater és Shannen Doherty is megcsillogtatta tehetségét, miközben komoly kritikát fogalmazott meg a társadalommal és különösen a fiatalokkal szemben. Kissé félve indítottam el a lejátszót a huszonegyedik századi sorozatos adaptációnál, de az új Heathers, kevesebb, mint öt perc alatt maga mellé állított.

A 17 éves Veronica Sawyer (Grace Victoria Cox) az egyike a keveseknek, akiket a Hetherök kedvelnek, és ez a középiskola legnagyobb hangadóitól igen nagy dicséret, kiváltság és probléma egyszerre. Veronica egy kedves lány, aki még keresi az útját és a hangját, de az iskola már elvárja tőle, hogy felnőtt döntéseket hozzon, miközben semmiben nem hagyják dönteni. Az egyik félresiklott buli után azonban Veronicának sikerül összevesznie A Heatherrel, vagyis Heather Chandlerrel (Melanie Field), ez pedig tragikus események láncolatát indítja el.

Az első évad valószínűleg a film fontosabb eseményeit feleleveníti, azonban kellően megcsavarja azokat, hogy új élményt adjanak – például Heather „öngyilkossága”, ami az eredeti filmben korántsem így zajlott, de az alkotók megtartották az üvegasztal szimbolikáját a pilotban.

Bár igen brutális filmnek minősül a Gyilkos játékok, mégsem az benne a legdurvább, ahogy főszereplőink megölik társaikat, hanem ahogy az egész társadalmat pellengérre állítják, majd megmutatják, hogy bizony mennyire gyorsan le is esik onnan. Érdekes, hogy a nyolcvanas évek óta a világ sok mindenben változott (örök hála, amiért a válltömés eltűnt a divatból), azonban sem az iskolarendszer, sem pedig a fiatalok helyzete nem változott. Sőt!

A már korábban is igen komplex elvárás, a huszonegyedik századra még összetettebbé vált, miközben mindenki élete nyitott könyv, elvárják a  gyors fejlődést és az azonnali „kész terméket” vagyis a diákot, eközben semmi esélyt sem ad a tapasztalatra, vagy az önállóságra, hiszen „még csak gyerek”. Valahol ezzel a mondanivalóval is operál az új Heathers sorozat, miközben a közösségi média személyiség formáló erejét, vagy az örök igazságot, a „mindig van egy nagyobb cápa” tézist veszik elő.

A retro korszakát éljük, aminek úgy tűnik, megvan a maga előnye, hiszen a Gyilkos játékok korábban is nagy hatással volt nézőközönségére, és ez most is így lesz! Készüljetek fel a gyors változásokra, a társadalom sárba tiprására, és a filozófiai elméletek összeütköztetésére!

Gondolom, mondanom sem kell, hogy engem megvett kilóra a sorozat, és alig várom, hogy az egész évadot bedaráljam!

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .