Grace Klinika S14E16 – Caught Somewehere in Time

Haladunk, haladgatunk, csak mivel annyi a történetszál, nagyon lassan.

Jackson és Maggie lebukik Richard és Katherine előtt, akik közül az utóbbi ezt nagyon rosszul viseli – olyannyira, hogy olyan heves vita alakul ki anya és fia közt, hogy az veszélybe sodorja a közösen jegyzett kísérleti vaginaplasztika létrejöttét. Owen és Amelia a felszínen nagyon is élvezi újkeletű, „csak szex és más semmi” kapcsolatát, azonban hamarosan mégiscsak a felszínre törnek az érzelmek és a régi sérelmek, aminek kapcsán Owen kénytelen lesz bevallani valamit magának. Bailey, Jo és Maggie egy volt asztronautát kezel, akit súlyos baleset ért egy kísérlet közben – a kísérlete pedig nem más, mint az időutazás, ami miatt az orvosok kicsit bolondnak is nézik, azonban ők sem állják meg, hogy ne gondolkozzanak el azon, mit tennének, ha képesek lennének utazni az időben. Meredith már kész enne feladni a polimeres kutatását, Jo azonban ragaszkodik hozzá, hogy felettese küzdjön tovább. Sofiának honvágya van, azért Arizona beviszi őt a kórházba, hogy vele legyen, azonban pont egy olyan esetet fog ki, ami megrendíti a kislányt: egy huszonhárom hetes, veszélyeztetett terhes kismama nyolcéves fiáról kiderül, hogy szüntelen nevetése talán egy agyi probléma tünete. Mindeközben Owen traumagyakorlatot tart a gyakornokoknak, amit April átvesz tőle, és igencsak megizzasztja az újoncokat.

Mint ahogy az a fenti leírásból is látható, nem voltunk híján az eseményeknek a héten sem, sőt, igazából szépen haladtak is előre a történetszálak – nagyjából kezd kirajzolódni, hová is fogunk érkezni az évad végére –, azonban mivel hogy olyan sok karakterrel kell operálni, ezek a fejlemények igazából minden esetben eléggé aprók.

Sőt, azt is nehéz megmondani, hogy igazából kinn is volt a fő hangsúly a héten – én leginkább egy holtversenyt érzek Maggie és Jackson, Bailey, Arizona, valamint Owen közt. Talán vessünk is rájuk egy-egy pillantást, szépen sorban haladva: első körben eléggé dühös voltam Maggie-ékre, mivel olyan buta módon buktak le, hogy az már nekem fájt. Ami viszont pozitívum, hogy a lebukás után már szépen ment a történetkezelés, a családi konfliktus bemutatása, ami a végére nagyon szépen arra ment ki, hogy rávilágított Katherine félelmeire és bizonytalanságaira – nem hiába már mondom egy ideje, hogy Katherine egyik nagy kedvencem. Mondjuk azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a vaginaplasztika-szál továbbra sem a szívem csücske, mondjuk nem kifejezetten azért, ami ebben az epizódban történt, hanem azért, ahogyan fel lett vezetve – ahogy azt már a múltkor kifejtettem.

Bailey esetében nem is a magánéleten volt a hangsúly, hanem a betegén, és azon, hogy a nő kutatása – időutazás – milyen hatással volt az orvosokra. Vagyis ilyen szempontból ez a szál inkább katalizátor volt, semmint tényleges előre hajtó erő, ugyanakkor viszont nagyon cuki volt látni, ahogy Bailey fangirlködik az idős asztronauta körül – avagy bizonyíték arra, hogy miért Bailey a (másik) nagy kedvencem ebben a szériában.

Ami Arizonát illeti, jó volt végre egy olyan történetszál, ami kicsit közelebbről is szemügyre veszi a kapcsolatát Sofiával – a Grace Klinika egyik legnagyobb hibája, hogy képtelen mit kezdeni a szereplők gyerekeivel, bár most, hogy néhányan már viszonylag nagyobbak (Tuck, Sofia, Zola), azért legalább próbálkozik. A kislány alakító színészlányka kicsit félszeg, de azért cuki volt, és a történetből kitűnt, hogy az évad valószínűleg azzal fog zárulni, hogy Arizona is elmegy New Yorkba – legalábbis ez a tippem. Még egy pillanatra visszatérve az esetre: Arizona betegét kifejezetten érdekesnek találta amúgy, és remélem, hogy látjuk még majd.

Owen és Amelia perlekedése, bevallom, nekem már kicsit sok volt, és olyan érzésem is támadt kicsit tőle, mintha az írók nem lennének vele egészen tisztában, mit is akarnak, ugyanis a jelenlegi állás szerint úgy néz ki, mintha Owen és Amelia csakis azért jött volna újra össze, hogy Owen rádöbbenhessen, hogy neki Teddy kell. Amitől viszont kicsit az arcomat kaparom, mert, lássuk be, a Teddy-Owen szál már ki lett aknázva, és hat éve se ment már sehova se. És könyörgöm, Owen hadd kapjon már egy csajt végre, aki gyereket is szül neki.

Meredith szálára nem tudok sokat elmondani, az ő esetében ez inkább csak amolyan átvezető rész volt, amiben újra kellett kicsit értelmezni, hol is áll az anyjával és a kutatásával kapcsolatban, szóval itt majd (talán) a jövő héttel lesznek érdekesek a dolgok. Aprilből viszont tényleg kezd elegem lenni: a múlt hét után azt hittem, hogy végre majd összeszedi kicsit magát, ehhez képest most még lejjebb csúszott (gyakornokok echte kínzása, rámászott Jacksonra, amikor az segíteni akart…). Szóval van egy olyan érzésem, hogyha Arizona elköltözik az évad végén, akkor April meg meg fog halni. Annyi szent, hogy nagyon abba az irányba halad.

Ami viszont pozitívum, hogy bármennyire is szenvedtek a gyakornokok a traumaképzésen, a jelenet maga legalább vicces volt – főleg az, ahogy Andrew és Sam elkezdte egymást szidni, az egyik olaszul, a másik spanyolul.

Vagyis összefoglalva szidni nem tudom ezt az epizódot, de nagyon dicsérni sem – érdekes kis átvezető rész volt, mennyiségben jó sok, minőségben azonban nem túl nagy szám fejleményekkel. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő hét.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..