Ahogy a múlt heti epizód, úgy a mostani sem volt teljesen telitalálat, és tekintve, hogy a jövő héten már itt a finálé, kissé érthetetlen számomra, hogy miért egy félig filler, félig badass epizódot készítettek.
Mallus már csak milliméterekre van attól, hogy kiszabaduljon idő-börtönéből, és még egy anakronizmus teljesítheti vágyát. Damien Darhk ezért Groodot visszaküldi az időben, hogy megtalálja és megölje a fiatal Barack Obamát, azonban erről az anakronizmusról a Legendák is értesülnek, és azonnal közbeavatkoznak. Azonban Amaya már úton van Zambézibe, hogy megmentse népét, és családját, megmásítva ezzel a történelmet – és ezzel a tettével szabadjára is engedheti a rettegett démont.
De mint mindig, a Legendáknak van egy terve, ami persze sohasem úgy sül el, ahogy kellene, ráadásul egy olyan társ is melléjük szegődik, akire nem számítottak, viszont a tettire igen!
Nem lett volna gond ezzel az epizóddal, ha nem szó szerint a finálé előtt zajlik, de így az epizód első felében lévő teszetoszaság a komoly csatából vette el tőlünk, nézőktől időt. Bár az epizód végére azért rendesen felpörögtek a dolgok, mégis jobban elő lehetett volna ezt készíteni – pláne azért is fáj a szívem, mert a Legendák mögötti stáb bizony képes erre.
Sara ötlete és bizalma rendkívül meglepő volt, és jó kapitánynak tartom, de ez színtiszta hülyeség volt a részéről, és nem értem, a többiek miért nem tiltakoztak erősebben a döntése ellen. Ráadásul így az általa nem várt árulás – hogy a fenébe nem várta, tudta kiről van szó, ráadásul Sara egy képzett harcos, és nem is akárki képezte ki, érthetetlen számomra, hogy nem számított erre a fordulatra – következtében történt meg a katasztrófa.
Ugyanakkor érdekes volt látni Amaya családját, és őt magát is idősebb korban – a maszkmesterek jó munkát végeztek –, különösen tetszett a lánya, Esi (Erica Tazel) reakciója a totem viselésére. Sajnálom, hogy ezt a témát nem bontották ki jobban Amayánál vagy Zarinál, hiszen egy ekkora teher árnyékában felnőni bizony formálja a személyiséget, és egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem kér a megtiszteltetésből, vagy a neki kijelölt sorsból.
Mindent összevetve nem tudom szidni a mostani epizódot, de dicsérni sem – inkább reménykedek benne, hogy a következő epizód többet tartogat a számunkra, de azért a könnyeket kihagynám, elég volt már a Crisis on Earth epizódban, azóta sem hevertem ki.
Szerző
