Ahogy a múlt heti epizód, úgy a mostani sem volt teljesen telitalálat, és tekintve, hogy a jövő héten már itt a finálé, kissé érthetetlen számomra, hogy miért egy félig filler, félig badass epizódot készítettek.

Mallus már csak milliméterekre van attól, hogy kiszabaduljon idő-börtönéből, és még egy anakronizmus teljesítheti vágyát. Damien Darhk ezért Groodot visszaküldi az időben, hogy megtalálja és megölje a fiatal Barack Obamát, azonban erről az anakronizmusról a Legendák is értesülnek, és azonnal közbeavatkoznak. Azonban Amaya már úton van Zambézibe, hogy megmentse népét, és családját, megmásítva ezzel a történelmet – és ezzel a tettével szabadjára is engedheti a rettegett démont.

De mint mindig, a Legendáknak van egy terve, ami persze sohasem úgy sül el, ahogy kellene, ráadásul egy olyan társ is melléjük szegődik, akire nem számítottak, viszont a tettire igen!

Nem lett volna gond ezzel az epizóddal, ha nem szó szerint a finálé előtt zajlik, de így az epizód első felében lévő teszetoszaság a komoly csatából vette el tőlünk, nézőktől időt. Bár az epizód végére azért rendesen felpörögtek a dolgok, mégis jobban elő lehetett volna ezt készíteni – pláne azért is fáj a szívem, mert a Legendák mögötti stáb bizony képes erre.

Sara ötlete és bizalma rendkívül meglepő volt, és jó kapitánynak tartom, de ez színtiszta hülyeség volt a részéről, és nem értem, a többiek miért nem tiltakoztak erősebben a döntése ellen. Ráadásul így az általa nem várt árulás – hogy a fenébe nem várta, tudta kiről van szó, ráadásul Sara egy képzett harcos, és nem is akárki képezte ki, érthetetlen számomra, hogy nem számított erre a fordulatra – következtében történt meg a katasztrófa.

Ugyanakkor érdekes volt látni Amaya családját, és őt magát is idősebb korban – a maszkmesterek jó munkát végeztek –, különösen tetszett a lánya, Esi (Erica Tazel) reakciója a totem viselésére. Sajnálom, hogy ezt a témát nem bontották ki jobban Amayánál vagy Zarinál, hiszen egy ekkora teher árnyékában felnőni bizony formálja a személyiséget, és egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy dönt, nem kér a megtiszteltetésből, vagy a neki kijelölt sorsból.

Mindent összevetve nem tudom szidni a mostani epizódot, de dicsérni sem – inkább reménykedek benne, hogy a következő epizód többet tartogat a számunkra, de azért a könnyeket kihagynám, elég volt már a Crisis on Earth epizódban, azóta sem hevertem ki.

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .