Az előző kritikámban még kicsit bántam, hogy ilyen későn pótoltam a Légió első évadát, azonban utólag meg kell dicsérjem magam, hiszen így legalább csak pár napot kellett várnom a folytatásra. A második szezon pedig pontosan ugyanúgy kezdődött, mint elődje: a tempó meglehetősen gyors, csak kapkodjuk a fejünket a történéseket látva, és továbbra is olyan hihetetlen képek és lények tárulnak elénk, amiket a legvadabb fantáziánk sem tudna szülni. Szerencsére a Chapter 9-ban az alkotók épp annyira zavartak csak össze minket, nézőket, hogy még izgatottabban várjuk majd a következő epizódot!
Egy évvel a fináléban látottak után járunk: David (Dan Stevens), miután az Árnykirály elszabadulása utáni káosz kellős közepén hirtelen, és a lehető legabszurdabb körülmények között eltűnt, újra előkerül. Főhősünk visszatérése azonban egyelőre nem hoz túl sok jót, hiszen alig emlékszik valamire, ráadásul ő mindössze egy napnak érezte azt az időt, amíg távol volt. Alig, hogy magához tért, máris furcsa hírrel szembesítik, miszerint Syd (Rachel Keller) és társai távolléte alatt csatlakozott ahhoz a Hármas Divízióhoz, ami korábban még a mutánsok üldözésével foglalkozott, Mrs.Bird (Jean Smart) pedig még mindig alkalmatlan a munkára férje újra elvesztését követően. David épphogy elkezdi feldolgozni a hallottakat, Cary (Bill Irwin) máris a laboratóriumba parancsolja, hogy vadonatúj kütyüjével megpróbálják feleleveníteni az elmúlt egy év emlékeit. Az első próba azonban nem úgy sül el, ahogy a csapat szerette volna, és az eddig sem túl biztos helyzet még tovább bonyolódik.
Annak azért örülök, hogy úgy tűnik, az őrültséget a második szezonban sem fogják vissza Hawleyék: rögtön az első részben kaptunk egy „oktatóvideót” a tévképzetek kialakulásáról, egy táncpárbajt az Árnykirály és David között, egy beszívott Mrs.Birdöt, valamint egy fonott kosarat a fején hordó szerzetest, akinek a mondandóját bajszos nők tolmácsolják, mindez olyan abszurd, ám ugyanakkor mégis tökéletesen összeegyeztethető a széria hangulatával és témájával – nem tudom, hogy csinálják az írók, de le a kalappal előttük, és továbbra is kérek abból a hallucinogénből, amit tolnak!
Ami a cselekménnyel kapcsolatos feldobott labdákat illeti, nos, van belőlük bőven. Kezdjük a Hármas Divízió és Sydék kapcsolatával: ugyan az első évad közepe-vége felé már kezdtek nyitni a kis csapat tagjai felé, főleg a Davidet kihallgató Clark (Hamish Linklater), de kutyából nem lesz szalonna, így mutánsokból és vadászokból sem lesznek puszipajtások. Ugyan tény, hogy az „ellenségem ellensége a barátom”-elven könnyű összefogniuk, de úgy érzem, nem lesz zökkenőmentes az együttműködés. Aztán kérdés, milyen hatással lesz a volt summerlandi formációra ez a kihagyott egy év – a belső viszály első csíráját már most elültették, kíváncsi vagyok, meddig fajulnak majd a dolgok.
Ugyan az új fejezet nyitánya szintén több kérdést hagyott maga után, mint amennyit megválaszolt – akárcsak az elődje –, ez egyáltalán nem zavaró, hiszen egy rengeteg potenciállal rendelkező alapsztorit fektettek le, amit rendkívül izgalmas lesz kibontakozni látni.
Szerző
