Az előző kritikámban még kicsit bántam, hogy ilyen későn pótoltam a Légió első évadát, azonban utólag meg kell dicsérjem magam, hiszen így legalább csak pár napot kellett várnom a folytatásra. A második szezon pedig pontosan ugyanúgy kezdődött, mint elődje: a tempó meglehetősen gyors, csak kapkodjuk a fejünket a történéseket látva, és továbbra is olyan hihetetlen képek és lények tárulnak elénk, amiket a legvadabb fantáziánk sem tudna szülni. Szerencsére a Chapter 9-ban az alkotók épp annyira zavartak csak össze minket, nézőket, hogy még izgatottabban várjuk majd a következő epizódot!

Egy évvel a fináléban látottak után járunk: David (Dan Stevens), miután az Árnykirály elszabadulása utáni káosz kellős közepén hirtelen, és a lehető legabszurdabb körülmények között eltűnt, újra előkerül. Főhősünk visszatérése azonban egyelőre nem hoz túl sok jót, hiszen alig emlékszik valamire, ráadásul ő mindössze egy napnak érezte azt az időt, amíg távol volt. Alig, hogy magához tért, máris furcsa hírrel szembesítik, miszerint Syd (Rachel Keller) és társai távolléte alatt csatlakozott ahhoz a Hármas Divízióhoz, ami korábban még a mutánsok üldözésével foglalkozott, Mrs.Bird (Jean Smart) pedig még mindig alkalmatlan a munkára férje újra elvesztését követően. David épphogy elkezdi feldolgozni a hallottakat, Cary (Bill Irwin) máris a laboratóriumba parancsolja, hogy vadonatúj kütyüjével megpróbálják feleleveníteni az elmúlt egy év emlékeit. Az első próba azonban nem úgy sül el, ahogy a csapat szerette volna, és az eddig sem túl biztos helyzet még tovább bonyolódik.

Annak azért örülök, hogy úgy tűnik, az őrültséget a második szezonban sem fogják vissza Hawleyék: rögtön az első részben kaptunk egy „oktatóvideót” a tévképzetek kialakulásáról, egy táncpárbajt az Árnykirály és David között, egy beszívott Mrs.Birdöt, valamint egy fonott kosarat a fején hordó szerzetest, akinek a mondandóját bajszos nők tolmácsolják, mindez olyan abszurd, ám ugyanakkor mégis tökéletesen összeegyeztethető a széria hangulatával és témájával – nem tudom, hogy csinálják az írók, de le a kalappal előttük, és továbbra is kérek abból a hallucinogénből, amit tolnak!

Ami a cselekménnyel kapcsolatos feldobott labdákat illeti, nos, van belőlük bőven. Kezdjük a Hármas Divízió és Sydék kapcsolatával: ugyan az első évad közepe-vége felé már kezdtek nyitni a kis csapat tagjai felé, főleg a Davidet kihallgató Clark (Hamish Linklater), de kutyából nem lesz szalonna, így mutánsokból és vadászokból sem lesznek puszipajtások. Ugyan tény, hogy az „ellenségem ellensége a barátom”-elven könnyű összefogniuk, de úgy érzem, nem lesz zökkenőmentes az együttműködés. Aztán kérdés, milyen hatással lesz a volt summerlandi formációra ez a kihagyott egy év – a belső viszály első csíráját már most elültették, kíváncsi vagyok, meddig fajulnak majd a dolgok.

Ugyan az új fejezet nyitánya szintén több kérdést hagyott maga után, mint amennyit megválaszolt – akárcsak az elődje –, ez egyáltalán nem zavaró, hiszen egy rengeteg potenciállal rendelkező alapsztorit fektettek le, amit rendkívül izgalmas lesz kibontakozni látni.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..