Kicsit félve kezdtem neki az évad utolsó epizódjának, mivel az elmúlt hetekben nem sikerült jól előkészíteni, és bár a múlthéten akadt bár izgalmas jelenet, ami előrevetített a jövőt, mégis, kissé bizonytalan maradtam.
Mallus kiszabadult börtönéből, Rip pedig mindent megtett, hogy időt nyerjen a Legendáknak, akik így egy kisebb csapatrendezés után vághatnak neki a nagy harcnak, ahol mindenidők legnagyobb démonát kell legyőzni. Sara elő is áll egy ötlettel, ami első nekifutásra nagyon nem tűnik jónak – igazából később sem –, de mivel jobb senkinek sem jut eszébe, ezért ezt kezdik el megvalósítani. Ehhez azonban egy kis segítségre van szükségük, amiben bár nem reménykedtek, Zarinak mégis sikerült elintéznie.
Amaya pedig Nate-tel azon dolgozik, hogy rájöjjenek, az ősök miképpen tudták bezárni totemeik segítségével Mallust, ehhez azonban olyan emberben kellene megbíznia a csapatnak, amit szinte senki sem támogat.
Azt el kell ismernem, hogy az aggodalmam teljesen alaptalan volt, mivel egy remek kis évadzárót kaptunk – bár a tavalyi volt szerintem a leg epicebb –, azért mégis hozta a színvonalat, a megszokott kifacsart humort, és a furcsa véletlenek összjátékát. Különösen a nagy harci jelenet tetszett, ami még a Legendákhoz képest is kifejezetten abszurdra sikeredett.
Ugyanakkor az utolsó jelenet ismét ledobta az atombombát a nézőknek, és ismét váróssá tette a következő évadot – én pedig nagyon bízom benne, hogy reményeim beigazolódnak, és kedvenc mágusom nemcsak itt kap nagyobb szerepet, hanem egy önálló szériával is visszatér a képernyőre.
Szerző
