Na, vajon milyen lehet Amy lány– és Sheldon (nem létező) legénybúcsúja?
Sheldont levelezőtársa, a nagyszerű, ámde kissé ütődött Wolcott professzor elhívja magához a hétvégére, hogy megvitassák elméletiket. Mindössze egyetlen apró bökkenő van a dologban: hála paranoiájának, a professzor az isten háta mögött, egy kis erdei kunyhóban él a hegyen, így hát Leonardék – a lányok unszolására – úgy döntenek, hogy elkísérik Sheldont, hogy az biztos haza is kerüljön. Mindeközben Penny és Bernadette lánybúcsút szerveznek Amynek, azonban kicsit félrelőnek: a mennyasszony a patchwork-party helyett valami vadabbra vágyik.
Előzetesen talán csak annyit, hogy bár egyik történetszál sem ragadott magával teljesen, azért örömmel látom az írók igyekezetét, hogy bemutassák, mennyit is nőttek, fejlődtek a karakterek az elmúlt évadokban.
Sheldonék szála szépen vetítette a humort és az érzelmeket: Wolcott professzor kellőképpen őrült ahhoz, hogy szórakoztató legyen, Peter MacNicol pedig remekül hozza az agyament figurát, aki már annyira elrugaszkodott a valóságtól, hogy a srácok távozása után abban sem biztos, hogy megérkeztek-e már vendégei. A másik oldalról pedig a professzor remek tükröt mutatott Sheldonnak azt illetően, hogy mit is akar a jövőtől. És itt látszott csak igazán, hogy mennyit is fejlődött Sheldon az évek alatt, hiszen mostanra eljutott arra a szintre, hogy bevallja: inkább lenne Amyvel, semmint hogy a világtól elzárva kutasson. Ennek megfelelően pedig az Amyvel közös, utolsó jelenete is kellőképpen megérinti a nézőt.
Emellett a csajok szála kicsit lazább, és kicsit – hiába van ott a mérleg másik nyelvén Wolcott professzor – parodisztikusabb is. Karakter-szinten remek ötlet volt, hogy a lányok a patchworközést találták ki, mint buliprogram, hiszen ez remekül illik Amyhez, viszont a teázás, valamint a túlzott finomkodás már kicsit túlzás volt. Amy viselkedése viszont nagyon a helyén volt: beismerte, hogy igen, valóban szereti a foltvarrást, valóban ilyen visszafogott, de attól még most, a lánybúcsúja napján, valami vadabbat szeretne. Ami ezután következett már csak laza kis poén, és igazából nem is túl meglepő, de azért szépen működött. Főleg – amit itt is ki kell emelnem – az utolsó jelenetben.
Összességében tehát bár nem volt kiemelkedő ez az epizód, azért kifejezetten szórakoztató volt, és szépen bemutatta, mennyit is fejlődtek a karakterek – főleg Sheldon és Amy – a kezdetek óta, és azért csakis dicsérni tudom.
Szerző
